MAGYAR UMBRIA 1929. július

A temető halmán .Költemény, fr. Celesztin

A TEMETŐ HAXMÁ3ST . Néma, síri csendben, a temető halmán Megállok merengve. Mintha most is hallnám, Mintha azt suttogná fülembe a bus szél: Porból lettél ember, por vagy, emlékezzél! Mély ktm*ly szavakkal ezt mondták ma nékem, S mint száll komor felhő borús, csendes égen ügy járták a lelkem e mélabús szavak És hagytam, hogy mélyen szivembe szálljanak. Ámde e szavakra fellázadt a lélek: 1

1 Csak a test lesz porrá, de én tovább élek! Amig belül küzdött, lázongott a lelkem, Valakire vártam, valakit kerestem... Minthogy nem találtam a zajos tömegben, Ide jöttem busán - temetői csendbe. Ámbár nem tudom, hogy mit keressem itten,Néma sirhalom közt, ahol élet ninc

ao

vw.. Keresve-keresnék, magam sem tudom kitj Csendes némaságban nem találok senkit. Lelkem oly borongós; vagy ugy, mint e sirck Csendesen pihen meg, maj meg szinte ^irok* Bódultan bclycngok bánatommal telttn A kihalt, a csendes bus temető kertben. Kerhadt fakeresztek integetnek nékem, Mindjobban növelve fájó merengésem. Fejem fölött a tél titkos suttogása, Szinte félve lépek, nehogy rám kiáltsa -Hangos Ítéletként-: ember emlékezzél, Porrá leszel ismét, mivel porból lettél!