MAGYAR UMBRIA 1929. július

Az első csók. fr. Kázmér

Testemmel kibékül halál gondrlatja, De a lelkem e szó - egyre üzi, hajtja... Tudom, meg kell halni, ptrrá lesz a testem, De a lélek éltét - iaji- ha nem kerestem! Dehat a holtak közt keressem az éltet? Mely a siren tul is még továbbra éltet? ügy érezem én azt, itt kell ráakadnom: Temetői csendben, süppedő sirhanton. . Bánkodon még mindig fájó .érzés jár át; Dombtetőre érek. Krisztus keresztfájátAmint megpillantom, kiderül a lelkem* ü 0, ki éltet aclhat^ végre rája leltem... Két karomat vágyón ölelésre tartom, Fölemelem Hozzá hamulepte arcom... Végre rátaláltam, akit ugy kerestem, Megölelem forrón«., a magas kereszten... fr. Celesztin. AZ ELSŐ CSOK . Birkózott velem a tavasz! Beküldte hivogató napsugarát cellámba, rá a könyvemre. Eltakarta a betűket. Táncolt rajtuk. Hiába intettem: nekem tanulnom kell! Szemembe kacagott. Kifáradva a táncban kámzsámra ült : onnan kezdte fülembe sugdosni: Tisztelendő ur, ha maga látná; mennyi, de mennyi virág