MAGYAR UMBRIA 1929. július

Egy éneklő passzifióra virághervadása. fr. Szilveszter

EGY ÉNEKLŐ PASSZIFLORA VIRÂGHERVADASA. "Fiat voluntas tua!" { "Én vagyok a föltámadás és az élet:aki hisz énbennem,ha meghalt is, élni fog;

s mindenki, aki él és hisz bennem, nem f#g meghalni mindörökre." /Ján. 11,25-26./ Jóságos Atyánk, Urunk, Istenünk! Csöndtől hangos és fekete némaságtól beszédes, nagyon-nagytn beszédes s tele kérdőjeles szegény fájó szivünk... Szépségben gazdag tavaszi báj s nagy nehéz vaslakat , mely sziveket zár...Szinekkel pompás tavaszi kikelet s őszi csendben pihenő novemberi köd... Ihlettől terhes erdei csend és halotti csend, temetői csend...Bimbókinyilás s néma elhervadás, fe hér, habos áldcztató lepel és fekete gyászcs, komor szemfödp...Fekete fátyol, halotti gyász..„Minő ellentétíNagy lélektalány ez, mely megoldásra vár.Kinyilott egy rózsabimbó s szomjasan szívta a friss tavaszi harmat itató s zerelmét.. »Re idő járt- elvitte. Az Idő? Nem,-jószivü kertésze mdlegágyba, puha, ölelő talajba... Kicsi madárka nótázott, trillázott erdőmenti bokron... • rkán támadt, megszűnt... énekelni, élni a világnak. Szélvihar vitte el-nemcsak hangját, -őt is magasabb világba... Az eclhárfa elnémult, szótlanná vált, hogy annál megrázóbban zengje, kiáltsa:Egy élet, szines és meleg, tiszta és hamvas, szép, szép, megsiratni és megkönnyezni érdemes drága jó életnek kettéhasadását, testből kiömlését élethervadását. 1929. febr.lO-e egy nagy örök igazság tompa leszögezése -hegy az estharangszó nincs messze a szelid hajnali csendités tői és a sírok hideg demja a sok szép reménység meleg bölcsőjétől . Édes jó Istenünk! Csendes szép örömök temető Mindene,él let Adója s kormányzó Mestere, Ki ártatlanságban és drágán csillogó gyermekben gyönyörködöd, aki szűzi virágokban s tuvó csillagckban leled örömödet és ragyogo napsugarat küldesz, hogy szinessé, sugárzóvá s boldogságossá tedd pici teremtményeid feléd irányzó lépteit,- cly sokszor nem értjük vagy ne-