MAGYAR UMBRIA 1929. július
Gárdcnyi Géza világnézete müveiben, II. fr. Kolumban
felemelőleg 0 Ezért igen sokszor hangrztatja az ókori böl cselö költő-gondolatát, habár más szavakkal: " Ludit in exiguis divina sapientia rebus, Maximus" in minimis cernitur esse Deus! !í Játszik az apró lényekben az isteni elme. S legnagyobbnak Istent: apróságokban látjuk. Majd összehasonlít, mérlegel, s ugy tapogatja ki a testileg nagy és kicsiny teremtményekben egyaránt az Istent. Hiszen mindegyikük nagy érték hordozója. t r ? Ki tudhatta, - kérdéy bele épiteni abba a partatlan, széletlen, határtalan, feneketlen, semmibe, fundamentum nélkül Is azt a hangtalanul járó fényes nagy örökmozgót. amelynek a neve: Mindens ég. /4/ ? És ki tudta beleszerkeszteni ebbe az emberi mellbe, és ebbe a mikroszkop alatt látható parányi mellbe azt a kis magától-mozgót, amelynek a neve szintén lehetne: M i n den* »f s e g. A föntebbiek hallása után nem csodálkozhatunk* ha az állatokról gondolkozva Istenhez emelkedik, - hiszen ez igy is van rendjén; vagy Szent Ferenc Atyánk nem igy tett?- és ha a metafizikai létben való hitét Gárdonyi ily konf'esszióba önti: " Nekem egy kis csirke érdekesebb szép Meluzinánál. Mert a végtelenségnek egy kis titkocskája. Mint ahogy egy tollpehely szerkezete is csodásabb nekem a legkomplikáltabb gépsárkány szerkezeténél. Egy közönséges tyúktojás pedig többet mond nekem az Iste nröl, mint Aquinói Tamás! 2- Wpjnde e szavakban Szent Pál gondolata lüktet : az Isten megismerhető per ea, quae facta surit? S ezért az ál lat szemlélete többet mond Gárdonyi számára, mint az emberi értelem legszebb, legcsodálatosabb gyártmányának a nézése , mert mind a nagy, mind a kicsi lényekben valami pluszt, metafizikát, lelket, sőt valóságos szellemet keres és lát. mely nem lehet a vak-véletlen ;müve, de még az emberi ér ißlem 4/ A kérdőjelnek mondat elején való használata Gárdonyi stilusi különösségeinek egyike. Feltűnően gyakran al«v.. kalmazza ezt a különcködést:Ki-Ki a párjával regényében.
