MAGYAR UMBRIA 1929. február

MELLÉKLET - AZ ELRABOLT RABLÓ

AZ ELRABOLT RABLÓ. Balog Anti bá> egy szép derűs délután gondolt egyet s befogta-maganevelte csikait a nyargalószekérbe, a lovakat pedig a saroglyához kötötte. Éppen kaput nyitott már, amikor élete párja megsejtette a készülődést s kinézett a házbői: Ugyan M-ù hova készül már megint? Benézek ehejt Régente, hátha valaki megvenné a lovakat, nekünk elég a két csikó is. Qrökkc bellérkedik s egyszer rajtaveszt. Jó,jó. Ne félj semmit, holnap éjjel itthon leszek..-. A csikók jól mozognak.. Ekkor már fönn ült a szekérben s gyönyörködve nézte a két szürkét.Azoknak nem kell ostor, csak csettint a nyelvével s már is indulnak. No Istennek hagylak Kata, Isten segélje. Ügyeljen magára, a csikókra is. Nehogy sokat állomásozzék, mert elveszti a p^nzt... Anti bk> megeresztette a gyeplőt s a két csikó gyors iramlással sirült ki az udvarról. Az asszony utolsó szavait már nem is hallotta, de tudta gyakorlatból, ilyenkor milyen tanácsokat ad. Balog ünti bá'nak sikerült túladni a lovakon, Sok parola s még több alku között megvette egy szászrégeni gazda. a csikókat sokan kérték és jó pénzt is Ígértek értük, de Anti bá> nem akart megválni tőlük. Pedig mennyit zaklatta két cigány lopecér*. A lovakért is szép pénzt kapott. A cinkus átírása után szétnézett még a piacon s megtöltötte a tarisznyáját vásárfiával az asszonynak és a gyerekeknek, hadd orüljenek neki, érezzék Ők is, hogy jó vásárt csinált az apjuk. Azután vevőjével befordultak egyik korcsmába áldomást inni, mert a nélkül nincs vásár. Az áldomás kissé hosszura nyúlt. Anti bá> sem volt ellensége az itolcának s a másik is szerette nyalogatni az üveg nyakát, ha volt benne valami. A nyelvük is megoldódott s elmesélgettek egymásnak olyasmiket is, amit fölösleges lett volna hallani a két lópecérnek, akik állandóan szemmeltartatták Anti bá't, mint valami kinesçs-