MAGYAR UMBRIA 1929. február

MELLÉKLET - AZ ELRABOLT RABLÓ

zsákot, s most is ott voltak a korcsmában. A két lopecér csak azt várta, hogy Anti bá* kikotyogja,^ogy hol megy haza. Anti bá', mintha teljesíteni akarta volna kívánságukat, szorgalmasan elmeséli azt is. Amazoknak sem kellett több, szedték az irhájukat, befogtak 5 még egyszer megnézvén az Anti bá> szürkéit, elkocogtak. Végre az áldomásozók is megelégelték s elbúcsúzkodtak. Anti bá> befogott s felkapaszkodott nagy nehezen a szekérre? Alig tudott egyenesen ülni, ugy húzta a feje lefelé. Közben a másik mind intette, hogy^ügyeljen a pénzire, mert ma, fca el nem tudják lopni, elrabol

jïk^ Nem azért vagyok én Balog Anti - bólintgatott nehéz fejjel Anti báj- hogy megijedjek akárki fiától. Aggyá sza ide a fejszét, ott van a szekér oldalak., a karikában.. .A fejszét a lábához fektette. A tarisznyát bekötötte s a lőcshöz erositette, Megtapogatta a zsebét-, hogy mcg^an-e a pénze. Megvolt. No, az Isten áldja... No, Csillag, Ráró! A csikók gyors ügetéssel sirültek ki a poros utra s hazatérő gyorsasággal aprították a hoeszu utat. A Görgény patak mellett egyik itatónál megállította a •sikókat Anti há>. Amig ittak egy jő ostornyelet vágott az uj ostornak. Most már nem volt nehéz a feje. A friss levegő s a rázós kocsi kitisztították. Itt már bevágott az erdőbe. Esteledett. Sehol egy lélek. A vásárosok vagy már elmentek, vagy csak holnap indulnak, nzért ő még ma hazamegy^ Gyi Rigó, Csillagí Már jól bennjárt az erdőben, mikor az esti szürkületben, a Gerő-forrás mellett két embert pillantott meg. Valami munkások voltak, mert az egyiknél fejsze, a másiknál egy köteg szerszámfa volt. Mikor odaért ráköszöntek: Jo estét: Aggyon Isteni Remetére? Oda. Kijetek is? Mi is... Balog Anti bábnak szeget ütött a fejébe,hogy ezek mit keresnek itt, mikor erre nincs munka, és, ha&y hol szedik a szerszámfát, mikor erre nem lehet találni. Rosszat