MAGYAR UMBRIA 1929. február

A BOLDOGSÁG

rása felé közeledik. A sziv osztályrésze,- a költő szerint - e földön a küzdés; e nélkül nincs győzelem, szenvedés nélkül nincs jutalom; jutalom nélkül nincs boldogság. A sziv pedig boldogságra van teremtve: keres, kutat, fárad, mindent feláldoz, mindent megpróbál, mindenre kész, hogy e nagy, minden mással felérő kincset birtokába kerítse. E földön - a mese és a valóság szerint is - csak parányi rész jut a boldogságból. Ez az Isten akarata. Ha a bol dogság tuláradu érzését árasztaná szivünkbe, akkor a gőztől túlfeszített kazán so'rsára jutnánk. Örök célunk szempontjából sem lehetünk részesei a teljes boldogságnak itt a földön hiszen felesleges volna akkor az örök cél. Ha szivünk nyulai mat találna, nem vágyódnék az örök boldogság után, mert itt elérhetőnek vélné. A Gondviselés ugy alkotta azt az ökölnyi nagyságú húsdarabot, hogy amíg vándorlunk a földön, vágyódjunk ugyan a boldogság után, de tökéletesen soha el ne érhessük«! boldogságot e földön kell kiérdemelnünk, megszereznünk a jövő számára. Isten akarata szerint a boldogság kiérdemlése: az élet keresztjének hordozása s az a tudat,hogy most szenvedünk, fáklyát gyújt, hogy egykor örök jutalmunk legyen, mint munkánk és fáradságunk gyümölcse. Va j dahunyad Fr. Ignác