MAGYAR UMBRIA 1929. február

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN» Bármikor hallottam az öreg Gárdonyiról, az „egri remeté"-rol, mindig bizonyos öröm s szent büszkeség töltött el.Mint egrinek volt alkalmam öt többször látncm, pedig igen ritkán ereszkedett le a magas vár szinte megközelíthetetlen sánci fészkéből. Söt abban a hallatlan kitüntetésben is részesültem, hogy egyszer, mivel társaimmal rossz fát tettem a tűzre / a rossz-fát itt nem mondhatom el!/ botjával ugyan csak megzavart. Igaz, akkor is dobogott a szivem, de a félelemtől, most azonban az örömtől! lia pedig meg is vert volna, talán akkor nem, de most annál inkább örülnék! Furcsa, még a verésnek is lehet örülni; igen, csak az a kérdés, kitol jöni lia pedig láttuk, hogy közeledik, szent tisztelettel huzodtunk a falhoz, mig mellettünk elhaladt, és egymásnak gyermekies boldogsággal, de nem elég halkan susogtuk: Gárdonyi. Gárdonyi bácsi, a mi fekete és kedves Kát

sa cigányunk ismerője, Durbints sogor és Gore Gábor biro uralnék falujának a tanitoja: ö.m.a.f.I Talán meg is hallotta suttogásunkat, s jó szivéből mosolyt csalt ki gyermekeskedésünk...? Szemlesütve járt. Nem nagyon nézdegélt, szemét csak arra használta, hogy el ne essék. Az arcáról még az utcán is letükrözödott a gondolkodás szépsége és az önmagával való elfoglaltság s elmerülés fénye. Filozófiai tanulmányaim közben többször szóbakerült az Ő bizarr filozófiája, s egyéb különös nézetei. De csak érintettük^ Buddhizmusa, lélekvándorlása, stb. csak sejtelem volt számomra. Ezért a már akkor eltökélt szándékomat, t.i.hogy mihelyt alkalmam lesz utánanézek de csak filozófiai szempontból, most hosszú munka árán, gondolom emgv&lósdtaitt&m. Igaz, az eredete, célnál nem álltam