MAGYAR UMBRIA 1928. október

A SZENTÁLDOZÁS

is bocsit & gyenge akarat rendelkezésére,"/ Payot/. Ezt a csodálatos erőt a szentáldozás ezközlí. Vájjon mint folyik a kegyelem a legfőbb forrásából a lélekbe és hogyan alakitja benne a legszebb és legnagyobb jellemet? Jegyezzük meg, £°gy & jellem a szentáldozás egyedüli gyümölcse, melynek kialakítására a kegyelemnek kell közreműködnie. Ezt világosan bizonyltja Szalézi sz. Ferenc eme tanúsága: Ha már azt is kitalálták, hogy lehet keserű mandulafát édeSsé változtatni, ugy to _Lc,hogy kifúrják a fa gyökerét s kieresztik belőle a keserű nedűt, miért ne tudnók mi is kiereszteni a rossz hajlamokat magunkból, hogy helyettük jókat vegyünk fel? Nincs oly természet, amelyet valamely rossz szokás meg ne tudna rontani, valamint oly darabos sincs, amely elsősorban Isten kegyelmével, másodsorban figyelemmel és éberséggel ne volna nevelhető és javitható." Az emberi természetnek van története. Volt aranykora, melyben a kegyelem köntösében tündöklött s ekkor minden hódolt benne az észnek. De jött nemsokára a forradalmak véres kora, amely a kegyelem elvesztését,a felsőbb erők megsebesülését s az alsóbbak felszabadulását, halált és a betegségek ezer faját hozta. Sajnos, e korban születtünk mi is. A kegyelem birtokából kiestünk, jóravaló hajlandóságunk megkisebbedett,csak Önmagunk képességs maradt meg alkotórészeinkkel. A megcsorbult, összeroncsolt jellemből ép, egészséges karaktert kell kovácsolnunk. Igen, de hogyan? Hiányzanak az erők. A kihalt növényt hiába öntözik, hiába ültetik melegágyba, ha nincs benne életerő, nem segit semmi. Az akarattal is így vagyunk Hiába törtetünk, hiába minden fáradozásunk, rossz hajlamainkféktelensége és korlátlan szabadsága mindig ellene zúdul összetöri és meghiusítja. A legtöbbször ugy vagyunk, hogy amikor jot akarunk véghezvinni, a legnagyobb gyengeségnek és tehetetlenségnek a tanújelét adjuk. Az akarat helyébe az érzékiség, önszeretet, hiu dicsvágy és a rossz hajlamok különféle nemei lépnek fel. Ezekután csak a gyenge, törékeny, de tehetetlen akarat marad bennünk s még ez ellen is fellázad a rosszravaló hajlandóságunk és még jobban megsebesíti. Az igy megsebesült emberi akarat a tehetetlenség legvégső határához jutva,nincs annyi öne.re ir., idDra-