MAGYAR UMBRIA 1928. október

NYÁRI VIHAR

F.át én nem bánom, akármelyikük megy el, csak ne várassuk 6ket, ha nem megyek. A soffőr meghajolt és elment. Elemér végigsétált a szobán. Az ablaknál megállt. Kint még mindig erőssen zugohott az eső. Az utcán viztócsák állottck, melyekben száz és száz buborék táncolt eszeveszett táncot. A távolban festői szépségű hegyek vesztek el a szürke messzeségben. A zivatartól alig lehetett látni a tájat. Olyan jól esett nézni ezt a zivatartól megszállt, kihalt utcát, amelyen máskor annyian, de annyian tolongtak, különösen az estéli időben. Hiszen belülről az ő lelkében is ilyen zivatarod , kihalt terek ülnek néma csendben. Ugyanis, ha őszinte akar lenni, hát be kell vallahi, hogy a sok strandnak, tenniszezésnek, kocsikázásnak, sétának, meg annyi másnak ellenére nem mondhatja, hogy egy percig is igazán boldog. Mindig vele van egy érzés, valami különös borongás, amely nem hagyja egy percre sem zavartalanul boldognak lenni. Olyan üresnek látta az életet. Szeretett volna nem élni, Lelkét valami lehangoló pesszimizmus ülte meg, s levertnek érezte magát. Tekintete az Íróasztalon levő régi diákkori képére esett. Drága szép diákélet- suttogta-. S takintete viszszaszállt elmúlt diákéveire, mikor a vakációt a cserkésztáborban töltötte igazi boldogságban. Szive összeszorult. Szivéből föltört ajkára a dal -hisz nem is oly régen hallotta a kerti szinpalon -, „ Hol van a nyár

5'? Hasztalan volt most a sok féle szórakozás, tóért nyugtot nem talált semmiben. Hiába ül most le a festő állvány elé is, hol másko^oly békével dolgozott. Pedig most is várják tőle a vakáció eredményét, egy szép festményt. De jaj, hiába! Pedig akar. IJéhy órákhosszat ott ül az állvány előtt. A nagy gondolatok fájöan törpülnek el, valahányszor ecsetvonásokkal le akarja rajzolni. Olyan ez az érzés, mint az elnyomott nagy vágyak és • letört szenvedélyek, melyek sohasem elégittetnek ki. Pedig szinte sirni tudnaj£ a képen, amikor megvillan lelki szemei előtt, mint fényes villám a sötét éjben. Mintha élne az a magyar nemes, ki megfosztva, megtépve koldusruhában tért vissza hazájába. i

:ost koldus módra ül kastélya előtt és sirva borul a kapu fájához. S annak ellenére, hogy