MAGYAR UMBRIA 1928. október

A SZENTÁLDOZÁS

A SZENTÁLDOZÁS. Eg« sum panis vitae

? Venite et manducate. Az Egyház kétezer éves története arról tanúskodik, hogy mindig voltak nagy emberek, kiket többé kevésbbé az egész keresztény világ megcsodált; kiknek élete és cselekedete.cokat követésre buzditott. Mindig voltak nagy emberek, kik tudtak lelkesülni a szép,eszményi,isteni után s másokat is lelkesítettek. Csodálattal telünk el, ha rágondolunk azokra a keresztényekre, akik a háromszázados üldöztetés alatt oly állhatatosak voltak, hogy inkább készek voltak feláldozni életüket és vérüket, inkább elszenvedték a legválcgatottabb kinokat, de szent meggyőződésükből egy szemernyit sem engedtek. Csodálkozunk azokon a gyenge nőkön és gyermekeken, kik a földalatti katakombákba rejtőzködtek, lemondva mindenről, egy láthatatlan korona elnyeréséért versenyeztek. S bámulatba ejt amikor a lanyhaságbői felocsúdó mexikóiakra gondolunk, kik hősies magatartással és elszántsággal állnak a puskatus elé s áldozzák fel életüket Jézusért, a „ Mi Királyunk-értValóban, ha kétezer év történetét végignézzük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a katholikus Egyház példátlanul álló jellemnevelő intézmény» A megdicsőült szenteknek és vértanuknak milliói sorakoznak egy zászló alá, a Krisztus zászlaja alá. Ezek a hősök és vértanuk élő alakok-jellemek- voltak, akárcsak mi. Önkéntelenül is ajkunkra tolul a kérdés, mi tette őket naggyá, hősökké, szentekké. Honnan merítettek erőt az erőtlenségükben?»,.Az oltáriszentségből, melyet egyedül a katholikus Egyház, mint az isteni igazság s a kegyelem őrzője,adhat, mert a

(

ikatholikus vallás nemcsak feladata gyanánt tűzte ki az emberben rejlő állatiasság ellen való küzdelmet, azaz az akarat nevelését, hanem isteni erőt