MAGYAR UMBRIA 1928. április

Tárca - Egy karcolat

szárnyait rózsaszín kődbe burkolta a hirtelen felelem.Be csak egy pillanatra. Han&m nincs veszélyig,A lepke egy könnyed Íveléssel kitért a fenyegető kéz alól. Egy pilla« nat s máris, mint egy villanó sugár átlebbent a kerítésen. Győzelemittasan suhant át az illatos réten. Bohó jókedvé* ben meg megállt, visszapillantva'a levert ellenségre. Ernuci nem futott már, támolygott csak réveteg tekintettel. Egyszer csak megállt. Szemeit mereven szegezte a kerítésre...de hiába...a lepke elment. Tekintete előtt megjelent a rozsbinboigézőn, csábítóan nézett feléje. S öi? Feje epedben előre hajlott...de már odalett...nincs már bimbó» . .sem lepke. Drága kis boho: Nem látta, ö most a kert szebbnél szebb virágait, neki csak az kellett. Boldog teremtés, pici szivét annyira ellágysbtotta a veszteség, hogy lázas arcán egy., kettő..három..kövér cseppek gördültek alá. Hanem egyszer két kis fr&qpehely kacsó simult sárga fürtjei közé. A másik kis babi volt. Rózsás részvéttel ölelték át a kis fiút, eJjsjdk kezében mosolyogva nyújtotta a rozs abimbót. Nem kell .Annuei, én nem fogtam meg a lepkét-szélt szemlesütve, halkan, szomorúan. Aztán lassan feltekintett, majd azúrkék szemeit hirtelen elkapta. Ernuci- szolt édeskés drága hangon a másik babi- nem baj, hogy nem fogtad meg. Nem is kell már. Jó? Legyen ez a rózsa tied. Ha mesüsz nekem, meg kapsz. Jo?í Na gyere Ernuci, gyere.,- Kerek szemeiben az ábránd édes tüze égett. Igazán Annuoi, mégis az enyém lesz?; rebegte forro vággyal a kis bohó. A cukros ajkak ismét boldogan nevettek össze.„. Parányi alakjuk elmerült a puha, bársonyos zöld fűbe, csak aranyszőke fejők villant meg az ezüstszürke légben. Szemükben ábránd, szivükben repeső boldogság, ajkukról .ömlik a gyönyörűséges, csodás mesevilág.• • -Egyszer volt hol nem volt.,.volt egyszer két kis babi.-.-így ringatóztak édes örömmel az Óperenciás tenger fölött.- De immár végei A kis kertbe lassan besurrant a --gyöngyvirágos május est, mely kibontotta szürke fátyolát és lassan-lassan minden elcsendesült;

s a csalogány mintha azt dalolná édesen, lágyan: Io4-