MAGYAR UMBRIA 1928. április

Tárca - Egy karcolat

Egy karcolat« „Olyan a gyermek kor, mint az elomló fénysugár«" mennyei kárpitnak rózsaszínű fátyolredői közül boldogan törnek elő a nap arany sugarai. Amott a vadszőlővel körülövezett kertecskében virág ingadozik, gyóngyharnatos tulipáh. Balzsamos illat átható kelleme lengte át a virágtengertöl átkarolt erdöszéli házikót. Amott az o^gonabokor ágain oly csillogás játszik s a lombokon beszélni kezd valami édes lágy suttogás. Ahogy elsurrant a haknal lágy fúva Ima, honnan-honnan nemjegy lepke rebben eke. Istentudja, honnan jott... szárnyai elenyésznek a nap aranytengerében. A kis bàho-gondtalan, könnyed táncra perdül, gyönyörrel úszva a napsugarak hő-folyamában. 1 eg-meg pihen a mézharmattal telt virág kelyheken és moho örömmel szivja édes tartalmukat, i

pen egy epedő rozsabimbóhoz közeleg... egy pillanat és a lepke tovasurrant. Diadalmasan evezett tovább a csepfolyo

s-hullámzó aranyban. Olyan alepke a tavaszi illatár tündöklő kellemében, mint egy szép lüktető-dallamos költemény. De nini a csillogó lombozatú orgonabokor tevőből ket aranyhajú icipici babi néz epedve fel a lepkére. Azúrkék szemeikben ártatlan vágy lobog: szeretnék megfogni azt a repülő virágot. Fog meg, fogd meg nekem,Ernuci, szolt sóvárgó vágyakozással az egyik és kicsiny szemei lázas izgatottsággal siklottak át a virágok fölött. -Ernuci drága, fogd meg nekem: Jé? Fézd, de édes, most ott azon a szélső orgona bokron van. Ernuci, nem fogod meg? Ernuci, né, né: i'eked adom ezt a bimbót.fogd meg, fogd meg: -Fegfogom-szolt- a -©.ásik- s két szeme igézően belemélyedt az igért rózsalevelekbe.. .A-jkán mosoly ömlik el, szeme csili logt és száján' a vágy edes mosolyával egyszerre csak futni kezd. -l egfogom, megfogomi-rebegte lelkesen, szaporán váltogatva pici lábikoit. - Szőke, fürtös haja a verejtéktől a homlokéhoz tapadt, arca piros lett, mint az eper...lélegzete mármái- elfogy...de azért fut.. .fuir' lelke sen i ÍLS a lepke? Gyenge -103-