MAGYAR UMBRIA 1928. április

Tárca - Jancsi és Juliska

S ezzel se szó se beszéd, megragad és ruganyos ivben lódit egy óriási szitába. Ezután rázni kezd, amibe addig cli kedvét, amig a kis lyukakon keresztül nem rugdalodzom, Fajd kinos magányosságban zuhanok lefelé. Egyszercak ugy érzem magam, mintha vitben nedvesednék. Fondok, -jól lesz úsznii Éppen nagy tempóban akarom»átkarolni avizet, smidon szórnyü mud megütöm valamiben a kezemet, - és f e l..é b r e d t e m Körül néztem. Viszhangos kacagás üdvözöl. Es b^r banba csodálkozással vaszem észre, hogy a földón vagyok, még is meg kérdezem: -Fit kerestek itt a szobámban? -Hogy mit keresünk? - felelik ők, -hát téged keltegetünk már egy negyed órája. Földre is húztunk , s mégis csak a lavór viztöl ébredtél fel. He-he-he-j. Ha. már igy vagyunk, nincs más hátra, minthogy nem irok semmit. Jancsit és Juliskát nem merem elbeszélni a történtek miatt. Fásik elbeszélésem , melyet a Lelkiismeret meglátogatandó birodalmáról Írhattam volna, a végzetes felkeltetésem miatt - szintén elmarad. Ha valaki mégis kíváncsi,- a látogatást olyan erővel Ő is véghezviheti, mint én tehetném. -Szerencsés utat kivánok mindenkinek!... ^r. Dámján-