Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

V. FEJEZET. Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények

Künn járva, az ételek minőségében persze az Evangélium szavai szerint vendéglátóihoz igazodott, otthon azonban szigorúan az önmegtagadás kemény mértékéhez tartotta magát. Magához kérlelhetetlen, másokhoz emberséges volt s magát Krisztus evangéliumának mindenképen alávetve nemcsak az önmegtartóztatással, de az evéssel is épületes példát adott. Fáradt testének igen sokszor a csupasz föld szolgált fekvőhelyül és még többször ülve aludt, vagy feje alá fát, esetleg követ tett. Egy szegényes tunikát viselt és így szolgált az Ürnak mezítelenségben és hidegben. 2 2. Egyszer megkérdezték, hogyan tudja magát ilyen ruhában a tél kemény hidege ellen védelmezni. Lelke buzgalmában így felelt: — Ha belsőleg vággyal fölérnénk az égi haza melegét, ezt a hideget kívülről könnyen elviselnők! Irtózott a ruha puhaságától. A keménységet szerette, arra hivatkozva, hogy ezért dicsérte Keresztelő Szent Jánost is az isteni ajak. Ha köntösét néha lágynak érezte, belülről madzaggal összekötözte, mert az Igazság szava szerint, úgymond, nem a szegények, hanem az uralkodók palotáiban lakók ruháihoz illik a puhaságé Tapasztalásból bizonyosodott meg arról, hogy a gonosz lelkeket elriasztja a keménység, ellenben a gyönyörökben élők és puhák kísértésére jobban bátorkodnak. Ezért egy éjjel, mikor fejfájás és szembaja miatt rendes szokásától eltérően feje alá vánkost tett, a gonosz lélek abba bújt és őt a szent imádságban egészen hajnalig különféle nyugtalanítással zavarta, mígnem társa segítségével a vánkost messze nem kijjebbítette cellácskájából. Midőn a testvér a vánkossal kijött onnét, összes tagjának erejét elveszítette s nem használhatta azokat, csak a szent Atya szavára, aki lélekben erről értesülve a testvér szívének és testének régi erejét mindenestül visszaállította. 3. A szigorú fegyelemnek őrállásán állott* és igen nagy gondja volt a lelki-testi ember tisztaságára. 2) Kor. II. 11, 27. 3) Mt. 11, 8. és Lk. 7, 25. 4) Iz. 21, 8. és Hab. 2, 1.