Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

V. FEJEZET. Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények

így történt megtérésének elején, téli időben, hogy többször jeges verembe vetette magát, hogy házi ellenségét tökéletesen maga alá teperje és a tisztaság ragyogó köntösét a piszkos gyönyör tüzétől megóvja. Váltig erősítette, hogy a lelki embernek testileg könnyebb a nagy hideget elviselnie, mint a testiség tüzét lélekben a legrövidebb ideig is hordoznia. 4. Midőn pedig a sarthianói remeteségben cellácskájában egy éjtszakán át imádkozott, háromszor szólította őt a régi ellenség: — Ferenc, Ferenc, Ferenc! Kitől mikor azt kérdezte, hogy mit akar, az megejtően így folytatta: — Nincs a világon egy olyan bűnös se, akinek Isten, ha megtér, meg ne bocsátana. Azonban aki magát kegyetlen bűnbánattal meggyilkolja, az nem talál irgalomra mindörökké! Az Isten embere kinyilatkoztatás révén legott felismerte az ellenség ravaszságát, amellyel őt lanyhaságra törekedett rátéríteni. Erre vall a következő eset. Ezután ugyanis annak a birizgálására, akinek lehellése meggyújtja a szenet,5 heves testi kísértés vette őt elő. Amint ezt a tisztaság kedvelője előre érezte, ruháját letéve derékkötelével igen erősen csapkodni kezdte magát e szavakkal: — Nosza szamár testvér, maradj csak és szenvedd a korbácsot! A köntös a szerzeté s az életszentség jelvénye, ezt bűnös gyönyörűséggel megrabolni mégsem illő. Ha futni akarsz, hát rajta, szaladj! Majd lelkének buzgalmától vezetve a cellából kiment a kertbe, ott ruhátlanul a nagy hóba dőlt, majd a hóból hét emberfélét formált, mindegyiket maga elé állította és önmagához így szólt: — íme, ez a nagyobb a feleséged, ez a négy két fiad és két lányod, a többi kettő meg szolgád és szolgálód, a te rendelkezésedre. íziben ruházd föl őket, mert holtra fagynak! De ha a sokszoros törődés nehezedre esik, úgy szolgáld egyedül az Urat! 5) Jób. 41, 12.