Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

XIV. FEJEZET. Türelme és halála

ťneghaltnak törekedett tökéletes Kasonmása lenni és érdemesült hozzá külsőképen is hasonlítani! 5. Halála órájának közeledtére az ottlevő testvéreket magához hivatta. Aztán vigaszos szavakkal halálára előkészítette, s atyai szeretettel az isteni szeretetre buzdította őket. Szólt hozzájuk a türelemről, a szegénységről, a római Anyaszentegyház hitének megőrzéséről és mindennek elébe a szent Evangéliumot tette. Majd a környező Összes testvérekre áldóan emelte kezét, és karját kereszt alakban összefonva, aminthogy ezt a jelet mindig szerette, mindannyiukat, jelenlevőket és távollevőket egyaránt a Keresztrefeszítettnek erejével és nevében megáldotta. Azután így szólt: — Isten veletek, fiaim! Maradjatok meg mindenkor az Ür félelmében. Am a jövő kísértés és megpróbáltatás közeleg, s boldogok, akik kitartanak azokban, amiket elkezdtek. Én az Istenhez megyek, akinek kezébe ajánlak benneteket. Istennek e legkedvesebb embere ilyetén édes intését befejezve meghagyta, hogy az evangéliumos könyvet hozzák elő és abból felolvastatta Szent János evangéliumának azt a részét, amely „a húsvét ünnepe előtt"4 szavakkal kezdődik. Maga pedig, amennyire tudta, a zsoltár szavait énekelte: Szavammal az Ürho

z kiáltok, szavammal az Ür hoz könyörgök. Ezt egészen végigmondva fejezte be: Várnak az igazak engem, míg jót teszel velem.5 6. Végezetül, miután benne az összes titkok teljesedésbe mentek, a testből kivetkőzött és az isteni fényesség tengerébe merülve boldog emberként aludt el az Ürban. Testvérei és tanítványai közül az egyik látta a fönséges életszentségnek fényétől, az égi bölcseségttek és kegyelemnek bőségétől túlcsorduló boldog lelkét, mint tündöklő" csillagot ragyogó felhőtől vitetve az égbe szállni. így ment ő be a világosság és béke hónába, ahol Krisztussal vég nélkül nyugszik immár. , j 4 Jn. 13, 1. & Zsolt. 141, 2—8.