Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
XI. FEJEZET. A Szentírás megértésének és a jövendölésnek ajándéka Szentünkben
örök kárhozatot elkerülve tért az örök hajlékokba. 5. Mikoron meg a szent férfiú Rietiben betegen feküdt, egy Gedeon nevű csélcsap és világias pap súlyosan megbetegedett és ágynak dőlt. Midőn hozzá vitték őt, környezetével együtt könnyezve esdekelt, hogy jelölje meg a kereszt jelével. A szent így szólt hozzá: — Hogyan jelöljelek meg téged a kereszttel, hiszen testi vágyak szerint élve mit sem törődtél az Isten ítéletével. Mindazonáltal a közbenjárók buzgó kérésére az Ür nevében megjelöllek a kereszt jelével, de tudd meg, hogy ha felgyógyulva visszatérsz a régi életmódhoz, sokkal nagyobb szenvedésen kell keresztülesned. A hálátlanság bűne ugyanis az előbbinél rosszabb állapotot eredményezi A kereszt jele után, aki előbb összezsugorodva feküdt, legott egészségesen állott talpra és Istent dicsérve mondotta: — Meg vagyok szabadítva! Veséi mégis sokak hallatára úgy zörögtek, mintha kézzel száraz fát tördelnének. Rövid idő múlva aztán Istenről elfelejtkezve ismét erkölcstelenségre vetemedett, s midőn egy este valami kanonoknál volt vacsorán és ott is éjtszakázott, egyszercsak mindnyájukra rászakadt a háztető. Senki se pusztult el, csak ez a szerencsétlen! Isten igazságos ítéletére azon ember utóbbi állapota rosszabb lett az elsőnél 6 a hálátlanságf bűne és az Isten megvetése miatt, mert a nyert kegyelemért hálásnak kell lennünk és kétszeresen visszatetsző az ismételt gonoszság. 6. Ismét más alkalommal valami istenfélő nemesasszony jött a szenthez, hogy neki fájdalmát elbeszélje és arra orvosságot kérjen. Kegyetlen férje volt, aki nem szívlelhette Krisztus szolgálatát. Arra kérte hát a szentet, hogy imádkozzék érte, hogy az Isten kegyessége puhítsa meg férje szívét. Ennek hallatára így szólt hozzá: — Menj békével és bízvást várd a vigasztalást a legközelebbi jövőbeni Áldását véve az asszony távozott, és midőn férjével találkozott, elmondta neki üzenetét. Ekkor va« Mt. 12, 45.
