Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
XI. FEJEZET. A Szentírás megértésének és a jövendölésnek ajándéka Szentünkben
lósággal megszállta őt a Szentlélek és újjávarázsolta a régit, aki teljes szelídséggel így válaszolt: — Asszony, szolgáljunk az Urnák és üdvözítsük lelkünket! S attól kezdve derék felesége sugallatára számos éven át megtartóztató életet folytattak és ugyanazon napon költöztek az Ürhoz. Az Isten emberében kétségtelenül csodás volt a prófétálás ereje, amellyel a bénuló tagok visszanyerték mozgékonyságukat és a kemény szívek meglágyultak. Nem kevésbbé bámulatos lelkének világos látása sem, amellyel előre tudta a jövőben bekövetkezendőket, s a lekiismeret titkait is fürkészte, mintha Elizeusként Illés kétszeres lelkét nyerte volna. 7 7. Sziénában egy vele bizalmas férfiúnak teljességgel előre megmondta a jövendőket. S az a tudós férfiú, akit már föntebb említettünk, hogy a Szentírásról néhanapján értekezett vele, mikor ezt meghallotta, magától a szent atyától kétkedve kérdezősködött, hogy amiket attól férfiútól halott, megfelelnek-e a valóságnak. A Szent megerősítette, sőt neki még mást is, a saját kimúlását is megjósolta. S hogy ezt jobban szívébe vésse, lelkiismeretének egy titkos aggodalmát is, amiről ő senkinek se beszélt, csodásan felfedte és üdvös tanácsaival eloszlatta. Mindezek bizonyságára szolgál, hogy az a vallásos férfiú, amint Krisztus szolgája neki előre megmondotta, úgy fejezte be életét. 8. Az időtájt, hogy visszatért a tengeren túlról, társa Assisibeli Lénárd volt. Történt pedig, hogy fáradtan és kimerülten egy kis ideig szamáron haladt. Társa nyomában járt és maga is fáradt lévén, gyarló emberi módon így gondolkozott: Nem voltak egyformák szüleink? S íme, ő szamárháton megy, én meg gyalog vezetem szamarát! Amint így tűnődött magában, egyszercsak a szent férfiú leszállt a szamárról és így szólt: — Nem illő, testvér, hogy én szamárháton, te meg csak az apostolok lován haladjunk, mikor te előkelőbb és gazdagabb voltál a világban nálam! S legott elámult a testvér és elpirulva leleplezett7 Kir. II. 2, 9.
