Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

X. FEJEZET. Imádságos élete és erényei

X. FEJEZET. Imádságos élete és erényei. 1. Krisztus szolgája érezte, hogy testben távol Van az Ürtól,

1 s midőn már a külső testi vágyak iránt Krisztus szeretete teljességgel érzéketlenné tette, hogy szerelmének vigasztalását ne nélkülözze, megszakítás nélkül imádkozott és lelkét az Isten jelenlétében iparkodott hordozni. Szemlélődő lelkének az ima vigasztalás volt.Mialatt az angyalok lakóhelyének közelébe került, égő vággyal kereste a Szerelmest,2 akitől csak a test fala választotta el. Törekvését nagyban elősegítette az, hogy cselekvés közben nem saját erejére támaszkodott, hanem az égi jóságban bizakodott, s egészen az Ürra vetette gondját.3 Váltig hangoztatta, hogy az imádság kegyelme st szerzetesembernek mindenekfelett kívánatos, és nem hitte, hogy bárki is haladhat nélküle az Isten szolgálatában. Azért mindenképen buzdította testvéreit annak gyorlására. ö maga járva és ülve, bent és leint, dolgozva és pihenve annyira belemerült, hogy annak látszott átadni nemcsak egész testét és lelkét, hanem minden munkáját és idejét is. 2. Nem szokta elsemmizni a lelki látogatásokat sem. Midőn része volt benne, követte azt és amíg az Ür adta, éldelgett annak édességén. Ha úton jártában érezte az isteni Lélek fuvalmát, társait előrebocsájtotta, megállt és az új illetés élvezésére adta ma1 Kor. II. 5, 6. 2 Ének. én. 3, 1. 3 Zsolt. 54, 23.