Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

X. FEJEZET. Imádságos élete és erényei

gát, s nem vette hiába a kegyelmet/* Sokszor a szemlélődés olyan magas fokára emelkedett, hogy magán kívül ragadtatott és az emberi érzéseket meghaladó valamit érzett és mindarról, ami körülötte történt, mitsem tudott. Egyszer testi gyöngesége miatt szamárháton haladt az ugyancsak népes M. Casalén keresztül,5 mikor, nagy tömeggel találkozott szembe, amely tisztelettel rohant feléje. Bár igen sokan ráncigálták, fogták, szorongatták és érintették, mindezekre mégis érzéketlennek látszott és mindabból, amit körülötte végbevittek, hullaként semmit sem észlelt. Azért az égiek szemlélője midőn már régen keresztülhaladtak a helységen és elhagyta a tömeg, egy bélpoklos tanyára érve mintha máshonnan tért volna meg, kíváncsian azt kérdezte, hogy mikor érnek Monte Casaléba. Az égi ihletésbe elmerülő lelke sem a hely, sem az idő, sem a személyek különbségét nem vette észre. S hogy ez gyakran előfordult vele, arról társainak sokszoros tapasztalata bizonykodott. 3. Mivel az imádságban tudomására jutott, hogy a Szentlélek kívánatos jelenlétét annál bensőségebben biztosítja az őt kérőknek, minél messzebb találja őket a világi zajtól, azért a magányos helyeket kereste. Ezekre és az elhagyatott templomokba imádság céljából éjnek idején is eljárogatott, ahol a gonosz lelkeknek rettentő támadásaiban volt része. Ezek vele érzékelhetően viaskodtak és őt az imádság gyakorlatában megzavarni törekedtek. De Ő égi fegyverekkel fölvértezve, minél hevesebb ellenséges támadásoknak volt kitéve, ellenállásában annál erősebb, s az imában annál buzgóbb volt, s bízvást szólt így Krisztushoz: — Nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem a gonoszok elől, kik nyomorgatnak engem.6 A gonosz lelkekhez pedig így beszélt: — Gonosz és csalárd lelkek, csináljatok velem, amit tudtok. Csak annyit tehettek, amennyit az égi * Kor. II. 6, 1. 5 Lásd Waddingot ad ann. 1224. n. 27. « Zsolt. 16, 8—9.