Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VIII. FEJEZET. Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények

szendeségére emlékeztették és a Szentírás értelmét ábrázolták. Többször megmentette a leöléstől a bárányokat, arra a legszelídebb Bárányra gondolva, aki kész volt meghalni a bűnösök megváltására. Egy alkalommal a gubbiói püspökség területén fekvő Szent Verekund-monostorban volt szálláson és azon éjjel egy birka megellett. Volt azonban ott egy igen vérengző koca is, amely a kis bárányka életét nem kímélve ragadozó módjára megmarta és elpusztította. Mikor ezt hallotta a jámbor atya, csodás részvétre hangolódott és az ártatlan bárányra emlékezve a kis bárány elmúlásán mindenki előtt így siránkozott: „ — Ejnye bárányka testvér, te ártatlan állat, aki az embereknek Krisztust jelképezed! Legyen átkozott a gonosz, amelyik megölt és ne egyen belőle sem ember, sem állat! £s csodálatos! A gonosztevő koca legott beteg lett és harmadnapra testileg megbűnhődve kimúlt. A monostor árkába dobva sokáig ott feküdt deszka módjára kiszáradva, s nem szolgált éhezőnek eledelül. ! Vegye ebből észre az emberi gonoszság, hogy végül milyen büntetés fogja sújtani, ha ilyen halál sújtotta az állati vadságot; és fontolja meg a hűséges jámborság is, hogy az Isten szolgájában milyen csodás erejű és bőséges édességű szeretet lakozott, ha neki a maga módján még az állati természet is helyeselt. 7. Egyszer Sziéna felé igyekezve a legelőn nagy juhnyájat talált. Szokása szerint kedvesen üdvözölte őket, azok pedig odahagyva a legelőt, mind hozzáfutottak, fölemelték fejüket és reászegezték tekintetüket. Akkora örömet mutattak feléje, hogy a pásztorok és a testvérek is álmélkodtak, midőn a körülötte csodásan örvendező kosokat és birkákat látták. Máskor meg Angyalos Boldogasszonyban ajánlottak fel egy bárányt neki, amelyet ő az ártatlanság és egyszerűség szeretetéből, amit a természeténél fogva mutat, hálásan fogadott. Intette a báránykát, hogy törekedjék az Isten dicséretére és ne legyen semmiben a testvérek terhére. A bárány pedig, mintha figyelemmel lett volna az Isten emberének jóságára, utasításait komolyan szem előtt tartotta. így, amikor