Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VIII. FEJEZET. Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények

a testvéreket az imakarban énekelni hallotta, 6 is a templomba ment, s minden idomítás nélkül térdre ereszkedett, s az isteni Bárány anyjának, a Szent Szűznek oltáránál mintegy üdvözletképen bégetett. Sőt mikor Krisztus legszentebb teste úrfelmutatás­Icor fölemelkedett, meghajtott térddel leborult, mint­ha a tiszteletadó állat vádolná a tiszteletleneket és a Szentség előtt való hódolatra Krisztushoz hívogatná a jókat... Ismét máskor Rómában is vele volt egy bárány, még pedig a legszelídebb Bárány iránti tiszteletből, amelyet egy előkelő asszonynak, De Septem Soliis Ja­coba úrnőnek a gondjaira bízott. A bárány aztán, mintha a Szent lelkileg kitanította volna, elválaszt­hatatlanul a templomba menő, ott időző és onnan visszatérő úrnőhöz társult. Ha reggel odázta a fel­kelést, úrnőjét szarvacskájával és bégetésével föléb­resztette, s viselkedésével jelezte, hogy induljanak a templomba. Ezért az úrnő a csodálatos és szeretetre­méltó báránykában Ferenc tanítványát és az ájtatos­ságban mesterét látta. 8. Ismét más alkalommal Greccióban egy élő nyuszihoz jutott, amely a földre téve tetszése szerint szabadon elfuthatott volna, de a kegyes atya hívó szavára gyors sietséggel ugrott ölébe. Szíve melegé­vel vette körül, s mint szerető anya édes beszéddel oktatta ki, hogy ne hagyja magát elfogni; majd sza­badjára bocsájtotta. Többször letette a földre és sza­badon eresztette, de az visszatért ölébe, mintha va­lami titkos ösztönnel megérezte volna jóságát. Végül is parancsára a testvérek vitték védettebb, magányos helyre. Hasonlóképen történt, hogy a perugiai tó szige­tén egy tenyésznyulat fogtak és adtak neki, amely mindenkitől félt, csak az ő kezére és ölére bízta ma­gát otthonos szelídséggel. A rieti tó mentén grecciói magánya felé halad­va egy pásztor tiszteletből valami vízimadarat aján­dékozott neki, amelyet örömest fogadva kitárt kéz­zel csalogatott magányához, ahonnét az távozni sem akart. Ekkor égre emelte szemét, hosszasan imádko­zott és egy óra múlva visszatérve édesdeden ismét ráparancsolt a madárkára, hogy az Urat dicsérve tá-

Next

/
Thumbnails
Contents