Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VII. FEJEZET. A szegénység szeretete és a hiányok pótlása

— Siess a sziklához és ott friss vizet találsz, amit Krisztus a sziklából most fakasztott számodra könyörületesen 1 Mily csodálatos Isten fölsége, mely oly könnyen hajlik le szolgáihoz! A szomjas ember merített áe ivott az imádság erejével kőből fakadt vízből. Pedig sem azelőtt nem volt ott forrás, sem utóbb nem találtak szorgalmas keresés után sem. 13. Hogy Krisztus szegényének érdemeiért a tengeren miként sokasította meg az ételeket, azt majd utóbb mondjuk el annak idején. Egyelőre csak az éhség és halál veszedelmétől több napon át szabadított meg hajósokat. Ebből világosan kitetsző, hogy a mindenható Isten szolgája a sziklából történő vízfakasztásában Mózeshez, az ételek megszaporításában Elizeushoz hasonlitott.il Krisztus szegényeitől tehát távol legyen a kishitűség! Ha Ferenc szegénysége oly bőséges elégségű volt, hogy a hozzá folyamodók hiányát pótolta, s azok sem ételben, sem házban hiányt nem szenvedtek, pedig sem a pénz, sem a tudás, sem a természet ereje arra nem volt képes, akkor annál inkább ki fogja érdemelni mindazt, amit az isteni Gondviselés szokásos rendje engedélyez. Ha, mondom, a kőszikla szárazsága az ő szavára bőséges itallal szolgált a szegény szomjazónak, semmit sem fog megtagadni azoktól, akik a mindenek Alkotójáért mindent odahagytak ... ») Mez. II. 17, 1-8. éi tir. IV. 4, 1—4 i.