Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VIII. FEJEZET. Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények

Vitt. FEJEZET Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények. 1. Az igazi jámborság, amely az apostol szerint mindenre hasznos, 1 annyira eltöltötte Ferenc szívét és annyira áthatotta belsejét, hogy szinte egészen birtokba vette. Ez emelte őt a buzgóság szárnyán Istenhez, ez alakította egyiittszenvedéssel Krisztus szerint, ez hajlította őt leereszkedésre a felebaráthoz. Mindenek felé irányuló általános vonzalma valósággal az ártatlanság állapotát elevenítette fel. Ezáltal fordult jóságosan minden felé. Mégis kiváltképen midőn a Jézus Krisztus drágalátos vérén megváltott lelkeket valami bűnnel látta beszennyeződni, a sajnálkozás oly gyöngédségével siránkozott, hogy őket, mint Krisztusban anyjuk, naponta újraszülteZ Az isteni ige szolgáinak megbecsülésére különösképpen az indította, hogy a bűnösökért keresztrefeszített Krisztusnak magvát az ő beszédük és buzgalmuk kelti életre és az ő gondos odaadásuk ápolja. Ez a sajnálkozás az irgalmasság Atyja

3 előtt minden áldozatnál kedvesebbé tette főkép azért, mert a tökéletes szeretet buzgalmából fakadt, s azt inkább példával, mint szóval, inkább könnyes imádsággal, mint hangos beszéddel mutatta. 2. Sajnálatosnak mondta azt a szónokot, aki igaz Tim. I. 4, 8. 2) Gal. 4, 19. 3) Kor. II. 1, 3.