Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
VII. FEJEZET. A szegénység szeretete és a hiányok pótlása
zést, alamizsnát kértek. S többet szereztek így Iste« »evében, mint előbb garasaikért. Égi jelre ugyanis a szegény lakosok szíve úgy meglágyult, hogy készségesen ajánlották fel a magukét. így történt, hogy a hiányt, amit a pénz nem tudott megszüntetni, Ferenc gazdag szegénysége pótolta. 11. Azidőtájt, midőn a Rieti melletti remeteségben betegeskedett, egy orvos több alkalommal meglátogatta. S mivel Krisztus szegényének nem volt módjában fáradságát díjazással méltányolni, hogy jutalom nélkül ne maradjon, a bőkezű Isten kegyes szolgálatát egy jótéteménnyel egyenlítette ki helyette. Ez az orvos éppen akkortájban épített egészen új házat. A ház falai azonban olyannyira megrepedtek tetőtől a földig, hogy úgy látszott, a fenyegető összeomlást semmiféle emberi iparkodás meg nem akadályozhatja. Az orvos azonban a szent férfiú érdemeiben bizakodva erős reménykedéssel kért társaitól valamit, amit az Isten embere kezével érintett. Hosszas kérésére hajából adtak neki valamicskét. Ezt ő éjnek idején a fal hasadékába helyezte. S reggelre kelve a repedés oly tökéletesen összezáródott, hogy sem az odatett ereklyéket kihúzni nem lehetett, sem az első repedésnek nyoma sem volt észrevehető. Az történt tehát, hogy aki Isten szolgájának romlatag testére oly gondosan vigyázott, annak ez x. házát mentette meg az összeomlás veszedelmétől. 12. Más alkalommal Isten embere valami magányba akart vonulni, hogy ott szabadabban engedhesse át magát a szemlélődésnek. Gyönge lévén, egy szegény ember csacsiján ment, melynek gazdája mellette gyalog kepesztett a hegyi ösvényen. Azonban a hosszú és nehéz gyaloglás kifárasztotta, meg a szomjúság is úgy ellankasztotta, hogy kiáltozni kezdett a szent után: — Meghalok a szomjúságtól, ha valaki egy pohár vízzel fel nem üdít! Krisztus szolgája legott leszállt a csacsiról, térdre roskadt, s kezét az ég felé tárva nem szűnt meg imádkozni mindaddig, míg meghallgatást nem nyert. Imája végeztével így szólt az emberhez:'