Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
VII. FEJEZET. A szegénység szeretete és a hiányok pótlása
mazásában az evangéliumi igazság Mesterének ajkán is hangsúlyos kifejezést nyert. Ha alkalom kínálkozott rá, nagyobb ünnepeken is szokott kéregetni arra hivatkozva, hogy a szent szegényeken teljesül a próféta szava: Angyalok kenyerét ette az ember9 Kétségkívül azt a kenyeret értette, amelyet Isten szerelmére kértek és a szent angyalok sugallatára az Ö szerelméért adva gyűjtött össze ajtóról-ajtóra a szent szegénység. 9. Egyszer húsvét napján, midőn az emberek lakásaitól messze eső remeteségben időzött, ahol nem volt módja a kéregetésre s Arra gondolt, aki az Emmausba menő tanítványoknak ama napon vándor képében megjelent, saját testvéreitől, mint vándor és szegény kért alamizsnát. S midőn azt megkapta, alázatosan és szent szavakkal oktatta ki őket, hogy a világ pusztaságán keresztül, mint vándorok és jövevények, az igazi zsidók módjára, az Ür húsvétját vagyis e világból az Atyához menetelt^ állandóan a lélek szegénységében üljék meg. S éppen ezért, mert alamizsna-kéregetésre nem a keresetvágya, hanem a lélek szabadsága vitte, úgy látszott, Isten, a szegények Atyja reá különös gondot viselt. 10. Megtörtént egy ízben, hogy az Ür szolgáját betegen vezették Nocerából Assisibe azok a nemes férfiak, akiket épp e célból küldött utána földiéinek tisztelete. S mikor Krisztus szolgáját vezetve egy Satriano nevű szegény helységhez értek, az éhség is, meg az idő is ételt kívántatott velük. Betértek a helységbe, de ott mitsem kaptak és üresen tértek vissza. Ekkor a szent férfiú így szólt: — Azért nem találtatok semmit, mert inkább biztatok „legyeitekben", (így hívta a dénárokat) mint az Istenben. De menjetek újból vissza a házakba, ahol már jártatok és Isten szerelmére alázatosan kérjetek alamizsnát. Ne gondoljátok ezt se megszégyenítőnek, se alávalónak, mert a bűnbeesés után bőséggel folyó készséggel mindent alamizsnaként ad méltóknak és méltatlanoknak a nagy Alamizsnás. A nemes férfiak félretéve minden szégyenke-») Zsolt. 77, 25. 1 0) Móz. II. 12, 11.
