Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VI. FEJEZET. Alázatossága, engedelmessége és a kívánságára ismétlődő csodás jelenségek

VI. FEJEZET Alázatossága, engedelmessége és a kívánságára ismétlődő csodás jelenségek. 1. Isten emberében túlcsorduló bőségű volt az összes erények dísze és őre, az alázatosság. Saját ítélkezése szerint bűnös volt csupán, a valóság szerint pedig az életszentség fényes tükre. Önmagát az alázatosságra törekedett lelkileg felépíteni, s mint bölcs építőmester, a Krisztustól ellesett módon vetett alapot hozzá. Azt mondotta, hogy az Isten Fia Atyja kebelének magasságából azért szállott le nyomorúságaink közé, hogy mind szóval, mind példával őr- és mesterként tanítson meg minket az alázatosságra. Ez okból Krisztus tanítványához illően, saját szemében is, másokéban is az isteni Mester kijelentésére emlékezve kevésnek akart látszani: „Ami magas dolog az emberek előtt, utálatos az Isten szemében."! De azt is szokta volt mondani, hogy csak annyit ér az ember és semmivel sem többet, amennyi Isten szemében. Ostobaságnak tartotta a világiak tetszésének hajhászását. örült a gyalázásnak és szomorkodott a dicséreteken. Inkább gáncsot akart magáról hallani, mint dicséretet, tudva, hogy az önmagunk megjavítására készt, ez pedig elesésre vezet. Miért is gyakorta parancsolt valamelyik rendtársára, mikor benne az emberek az életszentség érdemeit magasztalták, hogy ellensúlyozásképen kicsinylő szavakat mondogasson neki. S amikor az a testvére önkénytelenül paraszt!) Lk. 16, 15.