Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
II. FEJEZET. Tökéletesen Istenhez tér és megjavítja a három szentegyházat
köpenyével takatta be őt. Majd meghagyta övéinek, hogy hozzanak elő valamit ruhátlansága elfödésére. Mire a püspök szolgájának szegényes és silány köntösét hozták elő. Ezt is hálásan fogadta, s a keze ügyébe eső kővel arra keresztet jelölt, belőle takarót formált a keresztrefeszített és félmeztelen ember. A felséges Királynak szolgája ilyenformán tehát mezítelen maradt, hogy a mezítelen, keresztrefeszített Urat kövesse, akit szeretett. A kereszttel aztán így megerősödve lelkét az üdv fájára bízta, amely által kimenekült a világ veszedelméből. Ennek utána a világ megvetője a földi vágyaknak bilincseiből kioldozkodva, elhagyta szülővárosát, s függetlenül, bátorságosan az egyedüllét magányába húzódott, hogy annak csöndjében felfigyelhessen az égi vigasztalás titokzatosságára. Mialatt Ferenc bizonyos erdőn haladt keresztül és örvendezve zengedezte francia nyelven az Ür dicséretét, rejtekhelyükből előjövő zsiványok rontottak neki és durván kutattak kiléte után. Mire ő bátorsággal eltelve, látnoki hangon így válaszolt: — A nagy Király hírnöke vagyok Î Azok azonban ütlegelve egy hóval teli gödörbe taszították e szavakkal: — Pihenj, paraszt, Isten követel A zsiványok távoztával kimászott a veremből, s nagy örömre derülve még hangosabban énekelte bele az erdőségbe a mindenek Teremtőjének dicséretét. 6. Ütjában fel nem ismert és lenézett koldusként egy szomszédos kolostorhoz^ ért, ahol alamizsnát kért és kapott. Majd tovább haladva Gubbióba jutott. Itt egy régi barátja felismerte, magához fogadta és szegényes öltözettel látta el. Utána, mint az alázatosság szerelmese a poklosok közé ment, köztük maradt és Istenért a legoda-* adóbban szolgálta őket. Megmosta lábaikat, jövendő evangéliumi orvosként kötözgette fekélyeiket, kinyomkodta, törölgette gennyes sebeiket, sőt csodálatraméltó buzgalmában még csókolgatta is azokat. Mindezek az Ür előtt akkora erényességre segítették, 5) A Suba sio-hegyén lévő Badia di Vallingegno ősi bencés apátságról van szó.