P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VII. fej. Pármai Jánosnak fölmentése a rendfőnökség alól. Ügyének vizsgálata bírói úton. Halála.

követségben, hanem azért, hogy Krisztus iránti szeretetből a hitetlenek között apostolkodjék. Előzőleg engedélyt kért az akkori római pápától, a ferences IV. Miklóstól (1288—92), valamint a Rend generálisától, Aquaspartai Mátétól. Útjában azonban csak Camerinóig juthatott el, mivel ott megbetegedett. Öreg kora nem volt képes a föllépő betegséggel megküzdeni és rövidesen ugyanott meg is halt 1289-ben. Valószínűleg Montecorvinói Jánosnak, a nagy misszionáriusnak Kis-Ázsiából való viszszatérése hevítette föl a kedélyeket annyira, hogy az ő eredményeitől fellelkesedve sokakat elfogott a térítési vágy. Pármai János is hallva nagy rendtársának missziós sikereit, fiatalos lelkesedéssel indul útnak, hogy a pogányokat Krisztusnak megnyerje. Csak a halál tudta ebben a nagy lelkesedésében feltartóztatni. * * * Láthatjuk ebből, hogy Boldogunk mindig magasztos gondolatokkal foglalkozott és mindig nemesebb, szebb, eszményibb meglátások után lelkesedett, még akkor is, ha nem is tudta mindig a feltett jót megvalósítani. Lángolt a lelkek üdvösségéért, nemcsak akkor, amikor mint generálisnak alattvalói lelki javát kellett előmozdítania, hanem még öreg korában is. A lelkek üdvösségének szeretete pedig az Isten iránti