P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VII. fej. Pármai Jánosnak fölmentése a rendfőnökség alól. Ügyének vizsgálata bírói úton. Halála.

nagyfokú buzgalomnak és szeretetnek ismertető jele. Azért akart elmenni Keletre, hogy lelkeket nyerjen Istennek és ime közbejött halála révén ő nyerte meg az Istent. Amint mindig, mint engedelmes és példaadó szerzetes élt, épúgy az engedelmesség kötelékében a pápa és a rendi generális engedélyétől kisérve, rendtársai körében lehelte ki ő, az engedelmesség fia lelkét. Eletét folytonos munkában töltötte. A harcokban, küzdelmekben, nehézségekben és balsorsban, sokszor a gyanúsítások pergőtüzében nem veszítette el lelkiegyensúlyát. Grecciói magányában a szemlélődés volt főmunkája, amelyben ragyogó példáját adta az imának, elmélkedésnek és az Istennel való egyesülésnek. Úgy ezekben, mint amazokban, valamint egész szerzetesi életében a szentségnek kétségtelen jeleit adta. Lelkének tündöklő szivárványa a szerzetesi tökéletesség utáni nagy vágyból, az elöljárói lelkiismeretesség, felelősségteljes komolyságából, az Apostoli Szentszék iránti alázatos meghódolásból, a lelkek üdvének szomjazásából, a méltánytalanságok türelmes elviseléséből és az alázatos imaszellemből, valamint a galambegyszerűség és szelídség fölséges erényeinek színeiből tevődik össze. Ezeket a vonásokat, mint jellemének alkatrészeit láthattuk rendfőnök-