P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

a rendi bíboros protektoroknak és római pápáknak is feltűnt. Joakim apátnak egy jobb korról szóló jövendölései magukban véve nem voltak hitellenesek. Csak azzá tette őket az a körülmény, hogy már az 1215-i laterani egyetemes zsinat eretneknek mondotta ki az ő Szentháromságról szóló tanát. Ez a tünet pedig gyanússá tette a hivatalos Egyház előtt többi iratait is, amelyekben egy szerzetes-korról, a Szentlélek korszakáról ábrándozott. Pármai Jánosnak, aki éveken keresztül, mint theologiai tanár működött, volt annyi jártassága a hit tanaiban, hogy nem tévesztette össze a színigazságot az eretnekséggel. Ha mindenek ellenére őt a korabeli szerzők szinte kérkedve Joakim követőjének nevezik, ezt csak azért teszik, mert előszeretettel olvasgatta annak íönt elsorolt misztikus és ujdonszerű műveit. Ha tehát kérdezzük: miben állt tulajdonképen Pármai János joakimizmusa, azt kell felelnünk, hogy a Joakim apáttól leirt szebb és jobb kor óhajtásában. E reményteljes jövő korszak felidézésében pedig a Ferencrendnek tetemes szerep jut. Joakim apát ugyanis többször beszél a jövőben elkövetkező és viruló szerzetről, amely a világnak „éltető szelleme" és „üdve" lesz, amely hivatva van az örök evangéliumot hirdetni. Ez a rend úgy jön létre, hogy a jobb rendtagok kiválnak