P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

a többiek közül, akik kevésbbé tartják meg a fegyelmet. Az így kialakult jobb és szigorúbb szerzetesek csoportja lesz abban a jobb jövőben a világ megreformálásának hatalmas tényezője, amiért is Péter utódja örvendezve fogja őket magasztalni." Ilyen folyamatot látott János generális végbemenni a saját rendjében, amelyben az úgynevezett spirituálisok (szigorúbbak) Assisi Szent Ferencnek eredeti gondolatait, szegénységét mindenben szinte túlzottan akarták megvalósítani. Evégett ezek a spirituálisok mármár csoportosulni kezdtek egy-egy jelesebb név körül. Ezeknek a szigorúbb irányúaknak tulajdonképeni lelkivezére már nem János a rendfőnök, hanem ír. Hugo de Digne volt. Angelus Clarenus szerint Boldogunk Joakim reformgondolatai szerint rendjének szigorítását hirdette „a regula és végrendelet tiszta és egyszerű megtartása által." Ebből a rendnek megoszlása fog következni és ebből származik „a szent szegények szerzete." Ezt a rendet fogja Isten meglátogatni az ő fényével. Vagyis ők, a spirituálisoknak a közeljövőben elérhető sikereit Joakim apát jövendöléseiben igazoltnak látta. Ha pedig a legrészletesebb feleletet várjuk arra a kérdésre, hogy miben is mutatkozott tulajdonképen külsőleg Pármai János joakimizmusa ? akkor azt kell leszögeznünk, hogy vala-