P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

Milanóban létrejött egyeszségnek pontjait röviden a következőkbe foglalhatjuk össze : A testvérek ne akadályozzák meg az egyik rendből a másikba való átmenetelt ; az egyik rendnek jótevőit a másik szerzet tagjai ne vonják a maguk védelmére ; egyik rend ne akadályozza meg azt, hogy a hívők a másik rendnek is hagyjanak végrendeletben javakat, hanem inkább egymás megsegítését kölcsönösen mozdítsák elő. Egymásnak előadásait, beszédeit ne akadályozzák; egyik a másiknak hallgatóit és híveit ne vonják el. — Ezek a jelentősebb panaszok, amelyeket Milanóban a két rendnek általános főnöke kiküszöbölni igyekezett. Kisebb neheztelések is szóbakerültek ; pl. hogy az egyik rend tagja oktalan módon ne magasztalja annyira a saját rendjét, hogy ezzel a másikat leszólja ; az egyik rendi testvér ne mondjon ellent a másikénak sem nyilvánosan, sem egymás között ; ne födje föl egyik rend a másiknak hibáját ; az egyik szerzetbeli ne higyje el könynyen, hogy a másik rendi őt megsértette, s ha ez megtörtént, ne nagyobbítsa azt ; ha az egyik rendnek testvére megsérti a másik rend testvérét, a sértőnek hibáját ne általánosítsa és ne terjessze ki az egész rendre. A Ferencrend részéről Pármai János volt a békéltető. Mindenesetre alkalmas személy,