P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

aki értelmes, őszinte, mély lelkületével legtöbbet tehetett a béke javára. A milanói békét IV. Sándor pápa erkölcsi nyomására kötötték meg; ennek megkötésében is a rátermettebb és őszintébb fél Boldogunk volt. (Ugyanebben az évben ismét inteni kellett a pápának a döntéseket, hogy a ferencesek közül ne vegyenek föl újoncokat). Sokkal mélyebben érintette Pármai Jánost és zavarta meg az ő eddigi békeműveit da Borgo San Domino ferences oktalansága és tapintatlan eljárása. Ennek a zavaros eseménysorozatnak a kimenetele Jánosra nézve annál kellemetlenebbül érintése, mivel bizonyos értelemben (helyes felfogással) ő is azoknak a „joakimita" eszméknek volt a hordozója, amelyeknek vad hirdetőjéül ép Gherardino lépett föl. Azért, hogy jobban megértsük az egész kérdést, szólnunk kell a joakimizmusról a) általában, b) Pármai Jánoshoz való viszonylatában és c) abban az alakjában, amint azt Gherardino hirdette. a) Joakimizmus szerzője a kalabriai de Flore Joakim cisztercita apát, aki rendjének kebelében külön reformágat alapított, (fi202). Joakim apát a többi között három nevezetesebb művet irt : ezek az Új- és Ószövetség megegyezése (Concordia Novi és Veteris Testamenti) ; 5*