P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
tért, vagy pedig, amint Domenicchelli és más Odoriktanulmányozók állítják, hogy itt elfelejtett dolgok pótlásáról van szó a következő három fejezeten keresztül. Ilyen hosszú út leírásánál különben öregedő embernél, aki — úgy látszik — mindent csak emlékezetben tartott és semmit sem jegyzett le, nem is csodálható a sorrend összetévesztése. A Nicobar szigetet Odorik 2000 mérföld kerületűnek tételezi föl, ami túlnagy elnézése a valóságnak. Lakóinak kutyaszabású fejük van; ezt a tudósok a nem messze fekvő Andaman szigetek bennszülötteiről állítják. Vallásilag ökörimádók; megemlíti azt a sok kincset is, amit e sziget királya nyakláncán magával hord. Beszélve Ceylon szigetéről, fölhozza azt a magas hegyet, „amelyen Ádám száz évig siratta fiát". A valamivel később erre járó Marignolli János ferences is ír erről a hegyről, 3 2 mint olyanról, ahol Ádám lábnyomát vélik fölismerni a lakósok; világos, hogy az Adamspick hegycsúcsnak a fogalma forog itt közszájon. A gyönyörű tó pedig, amelyről Boldogmik is szól, a Kandy melletti regényes fekvésű tó lehet. 3 3 A XVIII. fejezetben előkerülő Dondin sziget hollétét eddig még nem sikerült megállapítani; mivel e szigeten a szörnyű kannibalizmus dívik, melynél fogva „az atya megeszi fiát, a fiú atyját, a feleség férjét, a férj feleségét". Többnyire Andaman szigetre gondolnak, bár hasonló embertelen szokások a Szunda szigetek őslakói között is találhatók. Odorikunk még vitatkozott is velük azért, hogy mikép mernek ily állatias dolgot művelni. Azok azt felelték neki: „Azért tesszük ezt, nehogy a férgek megegyék", mivel szerintük akkor leiküknek sokat kellene szenvedni. Eddig tart különben szerzőnk elbeszélése útjáról Indiát illetőleg. Kína északi részével szemben (Cathay), először Délkínával foglalkozik, amelyet ő Felsőindiának nevez. Mindjárt szemébe ötlenek Kína különlegességei: sok és nagy városa (2000?), az ország terményben való gazdagsága, valamint a lakosságnak művészi készsége, kevésigényűsége és életrevalósága. A kínaiak, színét ő „palliS 2 Sinica Fr., 535—539. 3 í Erdősi i. m. 46—50.
