P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
dúsnak", vagyis sápadtnak mondja, különben szép emberek, de oly ritka szakállúak, mint akár „a macskák", a nők hasonlólag szépek. Canton városának nagyságát csodálja, és azt állítja, hogy háromszor nagyobb Velencénél, folyók összefolyásánál fekszik, hajóforgalma oly nagy, amilyen egész Itáliának nincsen. Feltűnt neki az is, hogy a nép itt nagy élvezettel tálalja föl és eszi meg a kígyókat (XX. 4.), amin a kínai nép igénytelensége és sajátos ízlése miatt nem is kell ámulnunk. Zayton (Csuen-csu-fu) nevezetessé vált előtte, mivel két ferences zárda volt itt. E két kolostort különben megnevezi levelében Fr. Andreas de Perugia, e város harmadik püspöke is. 3 4 Az első zárdát és katedrálist egy gazdag örmény hölgy építtette, második nagy kolostort pedig Andreas püspök hozta létre. Az itt fölhozott pogány szerzetes kolostor, amelynek 3000 lakója és 11,000 bálványa volt, a Csuen-csu-fu mellett levő Water-Lily nevű kolostor lehetett. Csuen-csu-fuból Fu-csu városába ment, amelyről megjegyzi Boldogunk, hogy nagyon szép tengerparti város. Fu-csu ugyanis a Min folyó torkolatánál fekszik. Innét kezdve tizennyolc napig ment észak felé, áthágott közben a kínai déü hegység (Nan-sian; Ramazzotti szerint Tu-in-liang) láncolatán. Amit ebbeli tapasztalatairól mond, az kissé túlzónak látszik. „A hegy egyik oldalán lakó összes állatok feketék, a férfiak és nők pedig nagyon különös életmódot folytatnak. A hegy másik oldalán az összes állatok fehérszínűek, a férfiak és nők mástól nagyon elütő életmódot folytatnak. Az összes férjezett nők itt szarvban hegyesedő hordó félét viselnek fejükön, hogy megismerjék őket, mint férjezetteket". Odorik észrevétele annyiban helytálló, hogy ott a kínai hegységben még a legutóbbi évtizedekben is voltak nomád bennszülöttek minden polgáriasodás nélkül. Ilyenféle észrevételeket különben Marco Pólónál is, másoknál is találunk erről a vidékről. Ismét tizennyolc napi járásnyira fölfelé utazva nagy folyóhoz ért, valószínűleg a Cse-kiang tartományban levő Csi-en-tanghoz, ahol egy halász embernél szállott meg; ez meghívta őt halászmestersége megszemlélésére. Szelídített búvárkacsákkal M P. Golubovich, i. m. III. 305—308.
