P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
ger 2 3 az Irak tartományban fekvő Kum-ra gondol, ahol Szemirámisz építkezéseinek nyomai is megtalálhatók. A legtöbben mégis Persepolis romjaira gondolnak. Pulié 24 a Persepolis mellett elterülő Kinar, Kinara, Zerkhune helységekre következtet. Boldogunk azt állítja, hogy falai ötven mérföldnyi kerületűek; Persepolis területe és kerülete valóban bámulatos nagyságú. De inkább mondjuk P. Ramazottival, hogy Comumot még nem sikerült azonosítani. 2 5 Ezek után bejárta „Job földjét", ahol feltűnt neki, hogy a férfiak fonnak-szőnek, míg a nők nem. Bebarangolta a régi Kaldeát, Bagdad mellett járva a bábeli torony romjait látta. Az izlamtól meghódított eme területeken lekötötte figyelmét, hogy a férfiak díszesen járnak, ellenben a nők mezítláb és egyszerűen, mivel, t. i. előkelőbb mohamedán nőt útcán nem lehet látni. így eljutott a Perzsa-öböl körüli tájakra „Indiába", amely részt a tatárok nagyon elpusztították. Többnyire datolyát esznek arra az emberek, amelyet olcsó áron vesztegetnek. A Perzsa-öböl mentén lefelé tartva, elérte Ormuzt, „sok és nagy kereskedelem földjét". Beszél az itt tapasztalt „mérhetetlen" forróságról, amely miatt az emberek egy furcsa betegséget kapnak, valószínűleg az elephantis egy nemét (Pulié), amely ellen kenéssel védekeznek. Egy másik feltünőség is szemébe ötlött, t. i. hogy amidőn hajóra szállt, ez olyan alkotmány volt, amely csak vékony kötelekkel volt összevarva. Mezopotámiában csakugyan vannak tisztán madzagból font kerek csónakok is, amelyekből egy példányt magam is láttam Münchenben a Deutsches Muzeumban. Egy ilyen „csak madzagból varrt" hajón huszonnyolc nap alatt ért el Tanába (Bombay), a mi fogalmaink szerint a tulajdonképeni Indiába. Művének VIII. fejezetében elénk adja B. Tolentinói Tamás és társai vértanúságát, akiknek holttetemét magával vitte Kínába. Figyelmét fölkeltette itt Tanában az, hogy „a testet soha sem temetik el"; Bombayban még most is vannak az ősi perzsa vallásnak követői, „a parszik". A párszi „sem el nem égeti, sem el nem temeti halottait", írja Sebők Imre 1906-ban. 2 8 Még elmondja 2 4 i- m. 102. Yule és Cordier után. 2 0 Le Missioni Francescane, IX. 1931, marz. 115. 2 8 öt világrészen keresztül, 487.