P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
iránt, hogy ez az 1266-ban Európába visszatérő kereskedőket megbízta ama föladattal, hogy az ő nevében kérjeíiek a pápától száz „okos embert", akik az ő népét is oktassák a katolikus hit tanaiban, 4 Ettől az időtől kezdve a titokzatos Keletnek megkeresztényesítő eszméje folyton ott lebegett a pápai trónszék fölött és egyik legkedvencebb pápai föladattá varázsolta a messze fekvő keleti tartományok, tatár-mongol birodalmak megnyerését az Egyház számára. Piancarpinei János és Rubruk Vilmos ferences misszionáriusoknak a tatár-mongol fővárosig Karakorumig való eljutása, ezek szerencsés viszszaérkezése és elbeszéléseik hihetetlen módon megkapták a z eszményibb felfogású és fennköltebb lelkületű egyháziakat, különösen a könnyebben mozgó kolduló rendek (dömések, ferencesek) tagjait, akik ezentúl, különösen a ferencesek, majdnem presztízskérdésnek is tartották, hogy nagy rendi elődeik nyomán haladva azok eszméit megvalósítsák. Történt ezalatt, hogy a világhíres Montecorvinói János O. F. M. ép ez időben 1279—1289 között sok rendtársával egyetemben Örményországban járt, ahol a monofizita keresztények jórészét visszatérítette a katolikus Egyházba; bejárta továbbá Perzsiát is, ahol ugyanakkor a keresztényeknek kedvező tatár kán, Argun (1284— 1291) uralkodott. Montecorvinói mesés, legendás eredmények sikerétől övezve jött vissza Itáliába, ahová különben maga, az épen trónra került örmény király, II. Aithon vagy Hethoum (1289—93) küldte követségbe a pápához, akitől az arabok ellen remélt fegyveres segítséget; II. Aithon különben maga is buzgó katolikus volt, sőt később 1293-ban ferencrendivé lett. 5 Montecorvinói még ugyanabban az évben IV. Miklós pápa (1288—1292) követe gyanánt több rendtársával újólag Keletre utazik, néhány megbízó levelet visz magával és pedig az örmény királyi családnak, Argun kánnak és Kubilai nagykánnak Kambalekbe. * P. Dr. Leonhard Lemmens O. F. M. Geschichte der Franziskanermissionen, Münster, 1929, 83., v. ö. még Jules Verne —Dr. Brózik Károly: A Föld felfedezése, IV. fej. 49. 5 P. Golubovieh O. F. M., Bibliotheca, I. 328 sköv., 301—302; Balanyi György dr., Montecorvinói János, Budapest, 1930, 10—11.