P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN

PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN A mai modern időkben az emberek figyelme különös kedvvel fordul az olyan irodalmi termékek felé, amelyeknek célja más országok vagy világrészek viszonyainak ismertető népszerűsítése. Ezt a közfigyelmet az utolsó évtizedek háborús eseményei keltették föl, különösen pedig az első és második világháború, amely majdnem minden napra tartogatott valami földrajzi „szenzációt". Ennélfogva az egész világ érdeklődését ráterelte a mazuri tavakra, Przemyslre, Verdunra, Lüttichre, Oroszországra, Krim félszigetére, Afrikára, stb., sőt még ismeretlenebb helységekre és népekre is. De ezt mozdította elő a katolikus világegyház elemi erővel előretörő missziós mozgalma is, amelynek következtében eddig teljesen ismeretlen vidékekről, népekről, földrajzi viszonyokról szerzünk a misszionáriusok közlései alapján új ismereteket. Ezt a hajlandóságot tartja fogva a modern technika mindenféle eszköze és vívmánya: a repülőgép, rádió, óriási léghajók, földkörüli repülések és utazások, amelyek mintegy megszüntetik a távolságot az óceántájak és a megközelíthetetlen hegyek közé ékelt országok között. Mindennek következtében a mai korban nagy keletje van az uti naplóknak, a turisztikai értesítéseknek, a misszionáriusok felderítő közléseinek, az idegen és talán ismeretlen vidékeken lejátszódó regényeknek és elbeszéléseknek. A hatás és érdekfeszítő jelleg annál nagyobb, minél lehetetlenebb körülmények között történik, játszódik le az esemény. A régi útirajzoknak nincs meg, nem is lehet meg az élénkségük, és regényszerű mezbe öltöztetett bonyodalmasságuk, mint a mai értelemben vett érdekfeszítő útleírásoknak, vagy felfedező-tudományos kísérleteknek; de mégis megvan bennük az eszközök hiányából következő megkapó eredetiség, az utazóknak bátorsága, kellő