P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"

elé. Mikor a lyoni zsinat felől az a hír terjedt el, hogy a pápa a koldulórendeknek is tulajdont (vagyont) akart adni, akkor az anconai Marca-ban lévő és eddig szigorúbb irányú ferencesek összefogtak és kijelentették: akár igaz ez a hír, akár nem, ők nem fognak annak engedelmeskedni, sőt ellene tesznek (contrarium se facturos). így mondja ezt Angelus Clarenus a marchiai spirituálisok feje és vezére híres munkájában: História Septem tribulationum (Trib. V.). Kitetszik ebből a szövegből a Szentszékkel való ellenkezés; és bár csak hírről van szó, annál súlyosabbnak minősítendő az a makacsság, amelyre támaszkodva képesek voltak szembeszállni a pápával, az egyetemes zsinattal és így az egész Egyházzal, csak azért, mivel ők továbbra is rosszul felfogott szegénységben, remeteségben és fitogtatott egyszerűségben óhajtottak élni. Nem tévednek tehát azok a modern írók, akik spirituálisoknak nevezetét, mint olyan terminus technicust, amely külön szektát jelöl meg, 1274-től számítják. Ez a megjelölés helyes is. Innét kezdve ugyanis annyira külön úton haladnak, hogy készek a rendtől elszakadni, amit később el is érnek abban a változatban, hogy még az Egyházból is kiválnak és a fraticelli eretnekek tébolyát szaporítják. Vezérüket, Angelus Clarenust pedig XXII. János ki is közösíti. Rövid ecsetvonásokkal meg kellett mindezt rajzolnunk, hogy jól megérthessük Jacopone da Todi viselkedését az Egyházzal szemben. Már amikor ő a rendbe lépett (1278), a Todi környékén fekvő remeteségekben és zárdákban javában dúltak a belviszályok és súrlódások a spirituálisok és a hivatalos rend között. Umbriában és Marchia Anconitánában a bebörtönzések, megfenyítések napirenden voltak. Fra Jacopone a megtértek túlbuzgóságától fűtve, spirituális lett, bár valószínűleg akkor még semmi más célja nem volt, mint csak az, hogy a Rendalapítónak szegénységét és egyéb eszméit a legtökéletesebben és a legszigorúbban valóra válthassa. Távol volt tőle mindenféle egyházellenes, sőt a hivatalos rend ellen irányuló bárminemű föllépés. Lassankint azonban ő is betekintést nyert a dolgok mikénti folyásába és pedig a szigorúak szemszögén keresztül, éppen azért nemsokára ő is fanatikus spirituálissá nevelődik. Mielőtt még a szektárius spirituálizmusnák harcos katonájává