P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"

Ferencnek Végrendeletét 1228-ban hatályon kívül helyezte, amelyben pedig a Poverellónak igazi és most említett eszméit letéteményezve látták, azért makacs módon, bár jómeggyőződésük szerint, a pápák ellen is fordultak, illetve azokat a maguk öncélú érdekeik szűk szemszögéből ítélték el. Azért különösen IX. Gergely, IV. Ince, X. Gergely, VIII. Bonifác ellenes magaviseletüket nemcsak bebizonyították, hanem még hirdették is. A spirituálisok mindeme törekvése már rendalapítójuk életében halvány körvonalakban észlelhető volt. De korántsem abban az erőszakos, türelmetlen és öncélú érdekhaj hászásban, amint az később oly kirívóan megmutatkozott. A spirituális ferences irány annyiban lett mindig saj átlagosabb, külön úgynevezett szigorúbb párttá, amennyiben az akkor divatos joachimismus (Joachim a S. Fiore apát, f 1202) apokaliptikus, vizionárius eszméi 1260-ig és utána mindjobban tért hódítottak a kedélyekben, különösen a szerzetesrendek reformot hangoztató tagjaiban és amennyiben idők múlva az ellenkező árnyalat, a konventuálizmus mindinkább a laxismus kifejezője lett. A két véglet között állt a komoly és szent férfiak karakterisztikus sorozata, akik számoltak Szent Ferenc igazi eszméivel, de számoltak a reális élettel is; ezek tekintetbe vették a rend életképes fejlődésének föltételeit és azt a tényt, hogy valamely katolikus szerzetesrend annyiban áll jogi alapon, amennyiben a római Szentszékhez fűződik. Ezek közé tartoztak Joannes Parens, Haymo de Fawersham, Páduai Szent Antal, Boldog Pármai János, Szent Bonaventúra, stb., akik a római Szentszékkel való j ó viszonyt, a népes és nagy konventek felállítását, az igazi és helyes tudományosságot éppen azért tekintették a rend életelemének, mivel így a Szentszék magyarázata és approbatiója szerint a nagy zárdák népes közösségében a szerzetesi fegyelmet, a szentferenci szegénységet és lelkiséget biztosabban megőrizhetik. Eme komoly és okos, középúton haladókkal szemben is állást foglaltak a spirituálisok. Fenyegető, szektárius magatartásuk és minden középutat, higgadtságot és belátást elutasító véleményük 1274-ben tűnt föl, a II. lyoni egyetemes zsinat tartama idején, ahol Boldog X. Gergely és Szent Bonaventura mint égő és világító, útmutató fáklyák vetítettek fényt a kereszténység egyetemessége