P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"

FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA" A sok mindenféle szempont mellett, amely alatt bizonyára foglalkoztak fra Jacopone da Todi személyével születése hétszázados fordultával (élt 1230—1306) a történészek, az olasz irodalommal foglalkozók, a középkor kutatói, avagy az aszketikus és misztikus írók, nem hagyhatjuk el azt a másik, érdekességet ígérő szempontot sem: az ő viszonyát V. Celesztin és VIII. Bonifác pápákhoz; vagyis azt, hogy mikép volt lehetséges a különben egyszerű ferences szerzetesnek beleavatkozása olyan politikai kérdések szövevényébe, amely izgalomban tartotta a pápákat és királyokat, az egész Egyházat, szerzetesrendeket és országokat. Mikép magyarázható, hogy a különben nagy életszentségű fra Jacopone ferences alázatossága ellenére pápaellenes bíborosok szolgálatába szegődik és mint ilyen pápaellenes manifesztumot is aláír? Mikép magyarázható meg, hogy az a fra Jacopone, aki olyan kenetteljes és mélységesen vallásos, kegyeletteljes laudáka

t ír, az egyikben (XVIII.) mégis kevés reverenciát ismerve neki támad VIII. Bonifácnak és ezzel mintegy beszennyezi írói tollát? Ezek a kérdések önként tolulnak föl mindannak agyában, aki Jacopone korát, vagyis azt a történelmi hátteret, amelyben Ő mozgott, akár mint az Egyháznak gyermeke, akár mint szerzetes, valamint V. Celesztin és VIII. Bonifác pápák uralkodásának szemlélője —• nem ismeri teljes mivoltában és az eseményeket nem tudja magának származásilag, a maguk valódi okaiban megmagyarázni. Igaz, egyes események és epizódok pszichológiai rugóit máig sem tudjuk teljes mivoltukban kibogozni és így tudásvágyunkat kielégítem, de mégis a rendelkezésünkre álló ismeretek eléggé világossá teszik előttünk a kérdést akkor, ha fra Jacoponenak viszonyát V. Celesztinhez és VIII. Bonifáchoz mérve latolgatjuk, valamint ha tisztán látjuk azt a magatartást és irányzatot, amelyet ő mint ferences a