P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"

szegénység kérdésében elfoglalt. Eme viszonyoknak komplexumából és a belőlük származó egyéb eseményekből látható lesz előttünk, hogy fra Jacopone a saját meggyőződése szerint nem járt el egyházellenesen, sőt ellenkezőleg ő az Egyháznak, rendjének és a köznek vélt szolgálatot teljesíteni politikai magatartásával. Ez ugyan a mostani késői távlatból szemlélve nem helyeselhető, de a maga korában önmagától értetődő és helytálló dolog volt. Az egész Jacopone-kérdés akkor lesz valóban megoldható, ha be tudják őt mutatni, mint korának gyermekét és az események gyenge áldozatát. Fra Jacopone sorsa V. Celesztinig (1294). Jacopone da Todi, amidőn szülővárosában 1278-ban negyvennyolc éves korában a Ferencrendbe lépett, abban lelkületének leginkább megfelelő áramlatra bukkant. Ö ugyanis mint nagyvilági ember, jónevű ügyvéd és jogtudós, feleségének Coldimezzo Vanna grófnőnek 1268-ban történt hirtelen halála után (összeomló tribun maga alá temette) tért meg világias életéből. A bűnbánatnak, vezeklésnek és a mélységes önalázatnak erényei teljesen birtokba vették lelkületét és irányították életfolyását. A hirtelen megtérteknek szigorúságra hajló, elnézést nem tekintő és emberies vonást nem tűrő kíméletlenségével, szenvedélyes mohóságával és türelmetlenségével szállt szembe minden könnyelműséggel. A szerzetben az önmegsemmisülést és a lélek természetfölötti hajlamainak kidomborítását célozta. Jacopone da Todi legszigorúbb irányú ferences lett éppen lelkének történelmi nagy éleményei miatt. A ferencrendnek jelzett áramlata, az úgynevezett spirituális irány. A spirituális irányú rendtagok az időben nagy páthosszal és erővel törtek előre minden téren; céljuk volt Szent Ferencnek ideális szegénységét, igénytelenségét és egyszerűségét oly szigorú fokban megvalósítani, hogy az már nem is eszköz volt a spirituálisok kezében, hanem öncélúság. Nem véve tekintetbe a rendnek fejlődését, hagyományait és magától Szent Ferenctől is igazolt elveit, ellenezték a nagy zárdák létesítését, a tudományoknak művelését és a pápai kúriával való minden érintkezést. Mivel pedig már IX. Gergely Szent