P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - FERENCESEK ÉS A KELETI EGYHÁZAK UNIÓJA

Eme elsorolt történeti mozaikok is bizonyítják azt, hogy idők és századok folyamán az Egyházzal egyesülő keleti egyházak ezirányú mozgalmának letesítői vagy legalább tényezői a ferencesek voltak. A külsőségek alatt meghúzódó, és a sok tárgyalások mögött lappangó, vitákban vesző és sikerrel nem kecsegtető kísérletezések és előkészítések fáradságos terhét legtöbbször a háttérben a franciskánusok viselték. De hogyisne! Ök folyton egymást váltogató előőrsként találkoztak a Szentföldön és a közelkeleten a nem egyesült népekkel. Viszont a pápai trónnak és a mély, izzó katholicitásnak is a legmegbízhatóbb, mindig kéznél fekvő él-, és gyorscsapatát képezték ők: a katolikus és egészen apostoli férfiúnak eme gyermekei. Ezen a téren maguk a pápai bullák is nagy elismeréssel nyilatkoznak a rend tagjainak elévülhetetlen fáradalmairól és érdemeiről. De ugyanezt maguk a visszatért népek is hálásan elismerik róluk. A maroniták, örmények, kháld katolikusok különösen sokat köszönhetnek Szent Ferenc fiainak. Vegyük még ide azt is, hogy a bosnyák katolikusok megtartása és lassú térhódítása is a ferences atyák idevonatkozó apostoli buzgalmát dicsérik. Mindeme munkásságuknak legtöbbször a rugója, megmagyarázó j a és kiinduló pontja az a történelmi tény volt: hogy a ferencesek bírták a Szentföldet s ezzel nyerték el azt a helyzeti energiát is, hogy a keleti népek uniójának számottevő munkásai lehettek.