P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A MAGYARORSZÁGI FERENCES HARMADIK REND TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

A MAGYARORSZÁGI FERENCES HARMADIK REND TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Hazánk ferences harmadik rendjéről, a terciáriusokról és történetükről viszonylag elég gyér adatokkal rendelkezünk. Minél távolabb megyünk vissza a történelem hazai századaiba, annál inkább homályossá válik a róluk alkotott kép; ez főleg akkor történik, ha a részletek után kutatunk és érdeklődünk. Mégis, ha dióhéjban foglalt rövid, rapid és átfogó terciárius multat tartunk szemünk előtt, akkor a következőket foglalhatjuk róla írásba. A magyar ferences terciárius történelem nagyjában követi az általános III. rend fejlődését. Az általános rendre vonatkozólag pedig három kiindulási pontot vehetünk föl, mint egy-egy rendi egészséges megmozdulásnak kezdetét. Ezek pedig: I. Szent Ferenc atyánk alapításától (1221) XXII. János pápáig (1334); II. a XV. szá- : zadtól a szigorúbb irányú ferencesek terjedését követő terciárius föllendülés következik; III. a francia forradalom pusztításai és II. József uralkodása után újra kezdődő rendi történelem, amely végre is az újabbkori pápák enciklikáitól is támogatva és példáiból buzdulva a legszebb reményekkel ível fölfelé az izmosodás útján. Csak néhány szót mindegyik korszakról a legáltalánosabb vonatkozásban. I. Szent Ferenc atyánk III. rendi regulája nyomában csodálatos franciskánus élet indult meg a világiak között, amely ténynek fontosságot az a körülmény ad, hogy az akkor fegyvercsörtető és egymással polgárháborúban keveredő városi lakók között ez a rend a békés elemet alkotja. Ennek a terciárius kornak az érdekessége azonban, hogy az első rendtől meglehetősen függetlenül nőtt naggyá. Szent Bonaventúra (Opera Omnia, VIII. 368—69) maga is fölveti a kérdést: Cur Fratres non promoveant Ordinem Poenitentium? A szeráfi Doktor egyenesen lebeszéli az I. rendet a bűnbánó III. rend ügyeibe való