P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELETÁZSIÁBA
SzentírásDatu kán kérdésére, hogy Lajos király küldött-e már követséget, ő így felel: igen, de most sem hozzá (Batuhoz), sem Szartachhoz nem küldött volna, hanem csak ama hiedelem miatt, hogy keresztények. Ez a felelet nem éppen megnyerő, vagy legalább kevéssé diplomatikus volt. Itt-ott esetlenségéről is tett tanúságot. A kihallgatás előtt figyelmeztették, hogy Batu előtt két térdre ereszkedjék. 9 0 Majd midőn a kán előtt arról beszélt, hogy égi áldást csak úgy nyerhet, ha kereszténnyé válik, Batu szerényen mosolygott, a többiek pedig inceperunt plaudere manus deridendo nos, hangos nevetésbe törtek ki. Tehát valahogy nem találta el a hangot, amely megnyerte volna a vadidegen embereket. Betérve az egyik bálványtemplomba, s ott sok istenszobrot pillantva meg, kérdőre vonja a pogány papokat, hogy hisznek-e Istenben, s miért halmozzák föl a sok istenszobrot? Ezek azt felelik, hogy hisznek egy Istenben, a szobrok pedig egy-egy gazdag ember kedves halottjainak emlékére állnak, Rubruc kereken így válaszol nekik: Akkor tehát mindezt nem másért teszitek, mindcsak az emberek iránti hizelgésből. Ök azt felelték neki, — emlékük! De ez a megállapítás, bár igaz volt, nem udvarias és szerény. Mangu kán előtt folyton azt hajtogatta, hogy ők azért jöttek, mert azt hitték: Szartach és Batu keresztények. ö maga is észrevette, a nagykánnak nem tetszett, hogy Szartachhoz mentek először. 6 1 A nagykán táborában két hónapi ottidőzést kaptak, amelyet később meghosszabbítottak. A XXXIII. fejezetben leírja az ő nagy vitatkozását az ottani mohamedán papokkal; Rubruc megragyogtatta az ő dogmatikus és vitatkozó készségét, azonban közben Mangu kánt is megsértette, aki a meghosszabbított időtől elvonatkoztatva, a vitatkozás harmadik napján azt kérdezte tőle: tulajdonképpen miért is jöttek ők ide? Ezek miatt, azt hiszem állítjuk: Rubruc jellemében is volt valami kis hiba, ha nem annyi missiós gyümölcsöt könyvelhetünk el útjáról, mint amennyit tudunk meríteni az ő nagyszerű itinerariumának olvasásából. 5 9 XV. fej. nr. 7. 202. M XIX. nr. 7., 214. « XXVIII. fej. nr. 18.
