P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELETÁZSIÁBA
Meg kell hallgatnunk erre vonatkozólag az 5 kortársának, Fr. Jacobus de Yseonak előadását, aki az egyik vatikáni kódex szerint a következőképpen beszél : fi í „Jesi Jakab testvér mondotta el, hogy ő Tripoliszban (Sziria) a testvérek házában látta Örményország királyát, amint előadta, hogy ő azt hallotta a tatárok királyától, aki hibáztatta és nem helyeselte azt a módot, amelyet őelőtte követett Vilmos (Rubruc) testvér, flandriai lektor. Amikor ugyanis Franciaország királya leveleivel elküldte, hogy azokkal a tatárok nagy királya elé járuljon, kezdte őt a keresztény hitre rábeszélni és mondá, hogy úgy a tatárok, mint az összes hitetlenek örök halállal vesznek el és örök tűzre kárhoztatnak. Ö pedig, csodálkozva a mód fölött, ahogy a keresztény hitre rá akarta bírni, így szólt: A dajka először a tejcsöppöket igyekszik a csecsemő szájába becsöpögtetni, hogy a gyermeket — érezve az édességet — a szopásra csábítsa; azután nyújtja neki az emlőt. így kellett volna neked is először nyíltan és észszerűen bennünket rábeszélni, akik teljesen idegenek vagyunk e tanban. Te mindjárt örök büntetéssel fenyegettél meg. És elmondta Örményország királya, hogy az a szerzetes, aki máskép járt el, kegyelmet talált a tatárok ama királya előtt". Ez az adat is azt látszik bizonyítani, hogy Rubruc Vilmosban a helyes taktika, mód, nyájasság kevésbbé található. Ezért, valószínűleg ő sem igen dicsekedett az eredményekkel s talán innét magyarázható az a tünet is, hogy a korabeliektől az ő útjáról nem hallunk annyit, mint pl. néhány évvel előbb Piancarpinei ázsiai kirándulásáról. De ennek az is lehet a magyarázata, hogy ő közvetlenül nem Európába tért vissza, hanem SziriábaPalesztinába kötött ki és így utazásának sem pápai udvar, sem királyi palota nem volt a szóvivője. Különben Rubrucnak örök érdeme mindig meglesz abban, hogy nagy és éles figyelője volt az előtte ismeretlen dolgoknak és mindazokat leírva, kellőleg alig értékelhető szolgálatot tett az akkori és a mai nemzedékeknek. * * * 8 1 XIV. sz. 522 Ottobon. foL 164; v. ö. Analecta Francise, i. m. 416—417 és P. G. Golubovich, Biblioteca i. m. I. 233. «
