P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELETÁZSIÁBA

be Johanca Hungarusnak és többi társainak az egyházi és rendi főhatóságokhaz intézett fölszólító leveleit. Az a kor, amelyet Van den Wyngaert első kötete átölel, 1245-től vagyis Piancarpinei János útjától egészen 1348—50-ig terjed, vagyis a ferences Anonymus Hispanus leírásáig. Az egész kötet a már kivonatolt bevezető részen kívül a 3—575 oldalon a következő missiós szerzők írásait foglalja magában: Piancarpinei János, Benedictas Polonus, Rubruc Vilmos, Montecorvinói János, Peregrinus de Castello, Andreas de Perusia, Pordenonei Odorik, Paschalis de Victoria, az almaleki ferences vértanúk „martýriurnának", Marignolli János és Anonymus Hispanusnak tudósításait. Ezek közül Montecorvinoi János I. levele olaszul, Fr. Anonymus Hispanus írása pedig spanyolul, a többiek irodalmi hagyatéka latinul maradt reánk, * * * P. Anastasius Van den Wyngaert először Piancarpinei Jánosról beszél a 3—130 oldalon. Piancarpinei írásművének legrégibb kéziratául a cambridgei kéziratot tartja, amelyet szövegének alapjául vesz föl, mint amely a legrégibb és Piancarpineinek önmaga által is jelzett hoszszabb leírását tartalmazza. Sz. miután előrebocsájtja hősünknek rövid életrajzát (3—6), művének foglalatát (7— 9), annak forrásait, értékelését, beszél a kódexekről (11— 19) és annak kiadásairól (19—20), fordításairól (20—23), aztán fölsorolja azokat a szerzőket, akik valamelyen címen írtak e nagy utazóról (23—25), legvégül megokadatolja Piancarpineinek ezt a kiadását (25—26). A 27—130 lapokon következik Piancarpinei Jánosnak az Ystoria Mongalorum feliratú írásműve. Az Ystoria Mongalorum fényt vet írójának küldetésére, amely nem vaktában és magasabb cél nélküli szenzáció-hajhászásból történik, hanem minden tekintetben felsőbb hatóságoktól irányított nemes vállakózás volt. Kitűnik ugyanis a Prologusból, hogy János és társai elsősorban nem missiózás szempontjából vágtak Ázsiának, nem is azért, hogy egy kockázatos utazást tegyenek és arról a nyugatiaknak elképesztő dolgokat regéljenek, hanem azért, hogy a pápa (IV. Ince) és a bíbornokok, tehát az Egyház hivatalos megbízásának elegettéve, ta-