P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELETÁZSIÁBA
paszta! ják meg a tatárok közéletének minden csínjátbínját, főleg megfigyelve azoknak felkészültségét, és így „használjanak valamikép" a nyugati kereszténységnek. A pápától ugyanis azt a megbízatást nyertük — írja — hogy szorgalmasan mindent átkutatssunk és mindent meglássunk, amit — úgy mi magunk, mint ugyanabból a rendből való Benedictus Polonus testvér, aki a mi gyötrelmünknek részese és tolmácsolója volt, — szorgalmasan meg is tettünk. Piancarpinei tehát nem a keleti kereszténységnek óhajtott első sorbán javára válni (missió), nem is önmagának érdekéből cselekedett (kalandvágy), hanem a nyugattal akarta hasznosítás végett meglátásait ismertetni (külön pápai megbízatás). Mint az éjszakában egy pillanatra a mindent megvilágító és cikkázó villám eloszlatja a sötétséget, úgy Piancarpinei nyugati műveltségének fáklyályával és szemszögével rávilágít arra a keleti népi nagy khaoszra, amely a Fekete Tengertől északra illetve északkeletre egész a kínai hegyeken túl az óceánig gomolygott. Az Ystoria Mongalorum szövegéből nagy eszme csillámlik felénk: megismerni a mongol-tatárok egész állapotát és kollektív életük mikéntjét, harci készségük titkát, amelynek bizonyára valami különleges belső berendezettség is indítóoka. Ezért mondhatjuk azt, hogy az Ystoria nem leírás, kalandok elbeszélése, missiós eredmények fölsorakoztatása, — hanem ez a piancarpinei írásmű egy népnek szellemtörténeti és kulturhistoriai megvilágítása illetve annak megkísérlése. Fr. János ebben nagyot alkotott, eladdig szinte példanélküli és az első. Erre a gondolatra különben rávilágít a mű kilenc fejezetének egyszerű felsorakoztatása: I. fejezet: De terra Tartarorum et situ et qualitate ipsius et dispositione aeris in eadem. II. fejezet: De personis, de vestibus, de habitaculis, de rebus, de ipsorum conjugio. III. fejezet: De cultu Dei, de hiis que credunt esse peccata, de divinationibus et purgationibus et ritu funeris etc. IV. fejezet: De moribus et malis, et consuetudinibus, et cibis eorum etc.
